vegyes

Por és hamu (Röntgen)

Dr. Nagy Miklós alkotása motivált e vers megírására.   Lakat nélkül titok,szabadulni kél,szomszéd házban vihog,izgága vidék. Tele szájjal röhög,bor virága kék,tereli a ködöt,korhadt uszadék. Kifakadó másság,börtönért kiált,várnak magas sáncát,másszák a csigák. Telik múlik idő,potroh ragyogás,fényesre nyalt cipő,ósdi felfogás. ——————— Előző [… Tovább]

Röntgen

Bágyatag

RÖNTGEN     Szomorú a szellőpihe puha lépte,tekervényes rajza,szép szemű emléke.Cirógatja napfény,simogatja fürtjét,bolondos április,hozza el az üdvét. ——————– Szösz. Aranyos kis hatosokra tördelt felező tizenkettes apró botlásokkal. Kevés ráfordítással szimultánná írható. szomorú a szellő pihepuha lépte tekereg a rajza poros [… Tovább]

Vers

Sirató

„Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az élet templomát!” (Szentgyörgyi Albert imája)     Fekszem a füvön.  Sugárzó napsütés. Susogó szellő.Hegyi friss. Madárének.Egy katicabogarat röptetekujjam begyéről éppen – Csipetnyi béke.Áldott csönd. Éledő zöld.   Fülemet a földnek szorítom.Hallom siratóénekét. Vérzik a tuskó alattam.Sírját ássa a világ [… Tovább]

Vers

Magánzárka

  Minden zárnak kell, hogy legyen kulcsa. Múltam zárjába már beletörtem. Mindez nem is lenne furcsa, Csak az ajtó nyitva áll mögöttem. * Foszlott gézdarabok esnek le rólam, Véres ujjbegyek: csak a kisujj tiszta. Meghagytam, hogy eskümet lerójjam: Többet nem [… Tovább]

Vers

Alkony

  Bíbor bódulatban ballag már a Nap, szétömlik vére a vén fák alatt. Lemerül lassan, elrejti lángjait, mint tűzóceánban aranyló kavics. Madártorkokból mézes dal csorog, sóhajok suhannak szellőszárnyakon, vállára csapja bocskorát a ma, harmatos lábbal szökken most tova. A vándor [… Tovább]