Minden zárnak kell, hogy legyen kulcsa.
Múltam zárjába már beletörtem.
Mindez nem is lenne furcsa,
Csak az ajtó nyitva áll mögöttem.
*
Foszlott gézdarabok esnek le rólam,
Véres ujjbegyek: csak a kisujj tiszta.
Meghagytam, hogy eskümet lerójjam:
Többet nem leszek földedben giliszta.
*
Rab vagyok ritkult csonttornyomban,
A huzat szétterpeszt a nyakamban,
Nyálas hüvelykujj a konnek-torokban.
Zárlatot okoztam önmagamban.
*
Kihült lávalámpa amorf lelkem.
Hiába raktam ki a párkányra.
Képlékeny viasz minden min’ nevettem,
S csak nyál van hímezve a párnámra.
*
Lassan adagolt emlék-pirulák,
Éveknek fenntartott gödör-karámok.
Ráncokba vésett idő-strigulák,
Véges, mint havi számlán a számok.
