Nap: 2018.04.05.

  “A láthatárban öltözött az este,” elhagyott gönceit kereste vakon. A lenyugvó Nap felhők mögül leste: gazdájára hull e csillogó halom?   Búját beteríti? Lesz-e majd kedve abban a palástban? Kell-e hatalom? Korona? Talpnyaló cimborák nyelve hiúságát köszörüli-e vajon?   [… Tovább]

Kilépek –az ötödik emeletről– az ajtón. Mellette a szobák ablakain rács. Már amelyik – még – nyitható. Esztétikus gyerekzár. Bent radiá-torok. Horkolnak. Kettesre tekerten. Függönyök. Széthúzva. Mint valami reggeli színház. Első felvonása. A Színjáték elkezdődött. A szemközti panel tízemeletnyi nézőtere [… Tovább]

    Magamra húzott tegnapokat félek, a holnapba fájni indulok, nincs már semmi, csupán a végítélet, az utólsó óra csendben andalog. Sötét ma minden, lámpáim kiégtek, fekete foltok közt, szürke köd szitál, könnyeim folynak, akár a tiétek, nincs mire várni, [… Tovább]

    Szelíd szemedben édes, játszi fény ül, a létem tükröződik benne vissza.  Az est körénk seregnyi égi lényt szül, pazar látvány e szépséges kulissza.   Az éjjel itt jön, csillogást arat ma, a langyos szél vidáman körbetáncol. Ha nem [… Tovább]

Dr. Nagy Miklós fotója ihlette versem.     Sérült, kopott,szürke sirám,jobb napokonnem volt silány,koszlott, foszlottöreg lemez,színe fakó,kedve kerek.Megfelelni,olybá’ kinek,minek idehígult vizektaraj habja,hajnal tatja,kihűlt szívekpirkadata.Rozsda nyílik,rózsa bomlik,csipet illatmélybe hullik,mélybe pereg,mélybe hullik,szakad, reped,majd Húsvétig.