Vers

Fenékig itta

  “A láthatárban öltözött az este,” elhagyott gönceit kereste vakon. A lenyugvó Nap felhők mögül leste: gazdájára hull e csillogó halom?   Búját beteríti? Lesz-e majd kedve abban a palástban? Kell-e hatalom? Korona? Talpnyaló cimborák nyelve hiúságát köszörüli-e vajon?   [… Tovább]

Vers

Kilépcsőház

Kilépek –az ötödik emeletről– az ajtón. Mellette a szobák ablakain rács. Már amelyik – még – nyitható. Esztétikus gyerekzár. Bent radiá-torok. Horkolnak. Kettesre tekerten. Függönyök. Széthúzva. Mint valami reggeli színház. Első felvonása. A Színjáték elkezdődött. A szemközti panel tízemeletnyi nézőtere [… Tovább]

Vers

Sötét lett megint

    Magamra húzott tegnapokat félek, a holnapba fájni indulok, nincs már semmi, csupán a végítélet, az utólsó óra csendben andalog. Sötét ma minden, lámpáim kiégtek, fekete foltok közt, szürke köd szitál, könnyeim folynak, akár a tiétek, nincs mire várni, [… Tovább]

Vers

Szemedben

    Szelíd szemedben édes, játszi fény ül, a létem tükröződik benne vissza.  Az est körénk seregnyi égi lényt szül, pazar látvány e szépséges kulissza.   Az éjjel itt jön, csillogást arat ma, a langyos szél vidáman körbetáncol. Ha nem [… Tovább]

Vers

Elmúló kellem

Dr. Nagy Miklós fotója ihlette versem.     Sérült, kopott,szürke sirám,jobb napokonnem volt silány,koszlott, foszlottöreg lemez,színe fakó,kedve kerek.Megfelelni,olybá’ kinek,minek idehígult vizektaraj habja,hajnal tatja,kihűlt szívekpirkadata.Rozsda nyílik,rózsa bomlik,csipet illatmélybe hullik,mélybe pereg,mélybe hullik,szakad, reped,majd Húsvétig.