Dr. Nagy Miklós fotója ihlette versem.
Sérült, kopott,
szürke sirám,
jobb napokon
nem volt silány,
koszlott, foszlott
öreg lemez,
színe fakó,
kedve kerek.
Megfelelni,
olybá’ kinek,
minek ide
hígult vizek
taraj habja,
hajnal tatja,
kihűlt szívek
pirkadata.
Rozsda nyílik,
rózsa bomlik,
csipet illat
mélybe hullik,
mélybe pereg,
mélybe hullik,
szakad, reped,
majd Húsvétig.
