Vers

Kiszáradt kereszt

  Elvetettük rég a hitetlenségnek meddő magvait. Borostyánnal benőtt templomainkban senki nem lakik. Száraz kórókból verünk keresztet – a hithez nem, de – fejfának elég. Mások lopott  hitéből merítve  indítunk új kereszteshadjáratot. Pókhálókba ölöm a légyröptű bánatot, “Isten bennem él” [… Tovább]

Novella

Négy

  Néhány hosszú pillanatra állt meg mellette. Válluk között pár centi távolság, épp annyi, hogy ne érezze a másik test hőjét, csak tudja. Néhány miliméternyi korrekcióval határon belülre kerülne, még némi igazítással pedig a zakó rostszálai talán elérnének néhány, meglehet, [… Tovább]

Paródia

Vászoly a Pusztán (Adysch)

  Nem tudom, mit akarok, de nagyon,Kicsordul a könnyem is, de hagyom,Ez itten a könnyek temetője –Durva nevetést hallok, kacagást,Mire is mennék, hova manapság:Hagyom, mit tudok, nem tudok, hagyom; Azértis, mégis, mégse, és igen,Nem lehet valóság az, mi legyen,Amit én [… Tovább]

Paródia

Játék

Fitus Ica és Ruder Jana utólagos engedelmével. Van ugye az új vershóbort: apeva. Egyik naplóbejegyzésben javasoltam a fenn nevezett Héttornyos hölgyeknek: Mi is találjunk fel vmit! Mondjuk, 5,4,3,2,1 sorosat! Ennek lesz a neve, nevünk két betűje után, FiRuDu. Ki kezdi? [… Tovább]

Vers

Kop(og)ások

  Tűz porlik  szét bennem, simítva éget el. Lassan száradó  mederben már a szél seper. Halvány  bélyeglenyomat a nyár, postást  játszik az ősz, mint legót rak össze, leveleket hord szét, néz és elidőz. Amott az utcasarkon befordul, már látszik. A [… Tovább]

Vers

Vagonnyi vad veszély

Túlhordott életem keserves terhe nyom, meggyötri elkínzott, gyengécske lelkemet. Sötét sarokban múlt motoz, reám tekint, s emlékek törnek át a létem ablakán.   Vagonnyi, vad veszély  bús terhe függ fölül, Damoklész kardjaként, amely tán rám szakad. Rettegve élek én, vergődöm [… Tovább]