Ernst Ferenc : Kop(og)ások

Nyomtatás

Tűz porlik 

szét bennem,

simítva éget el.

Lassan száradó 

mederben

már a szél seper.

Halvány 

bélyeglenyomat

a nyár,

postást 

játszik az ősz,

mint legót rak

össze,

leveleket hord

szét,

néz és elidőz.

Amott

az utcasarkon

befordul, már látszik.

A tél elé rohan,

mélán citerázik.

Fáj a dallam,

mint a hó ropog,

ahogy koporsó

fedélen a hant,

egyre kopog, 

csak kopog.