Joseph Beaumarchais Párizsban egy nikábos nővel fut össze, kiben felismeri a kamaszlányt, az első személyt, kinek életét megmentette évekkel előbb Sidariban. A lány épp csak köszönetet rebeg, és útjaik ismét elválnak. Maryam a távozó férfi után nézett, [… Tovább]
Te, aki engemet nem találtál, biztos létezel! . Vers? Dehogy! Röviden ír, el csupán ezért olvasom. . Azt sosem mondhatom: Kossuth-díjas lettem, barátom? . A tél is csak olyan évszak, mint a többi, jön és megy. . Szép asszony [… Tovább]
A Föld tenyerén élek, állok a talpamon, fejem körül párnaszélek, fekszem és altatom a gondolatcsírákat. Egyszer majd mind kihajt. Most kicsit fáradt föld a testem, zajt színlel az esti csend. Simít valami ál remény, ébredést teremt. Élek. A [… Tovább]
Nemes Nagy Ágnes – parafrázis Oly messze vagy, vajon mikor látlak, ott a távolban megetted vacsorádat, merre sietsz, hol ér az este, hideg ágyadon megtalál a beste hideggel szaladó éjszaka – kérnélek, ma még gyere haza… Takaród készítem [… Tovább]
