Naszluhácz Judit : Alkony

 

Bíbor bódulatban ballag már a Nap,

szétömlik vére a vén fák alatt.

Lemerül lassan, elrejti lángjait,

mint tűzóceánban aranyló kavics.

Madártorkokból mézes dal csorog,

sóhajok suhannak szellőszárnyakon,

vállára csapja bocskorát a ma,

harmatos lábbal szökken most tova.

A vándor idő halkan rám köszön,

holnapok csókja borzong bőrömön.

Legutóbb szerkesztette - Naszluhácz Judit
Szerző Naszluhácz Judit 55 Írás
Két éve írogatok,több kevesebb sikerrel.Teljesen villámcsapásszerűen kezdődött,engem lepett meg a legjobban.Tanácsért egy irodalmi társasághoz fordultam,aminek azóta is tagja vagyok.A Tanár Úr,aki biztatott,azt mondta:az ember elsősorban magának ír,ha másoknak is tetszik az külön szerencse.Így igaz!