A messzeségből intesz felém, látom, hogy villan szoknyádon a nap, cipőd sarkán fordulva hevesen keresed, s nem leled fiaid anyám. Fiatalon, gyötrötten szerettél, még felsóhajt a múlt, kéri kincseid, de te már összegyűjtötted, mit adhat az Élet, e fösvény, [… Tovább]
Anyám! Az idő könyörtelen, könyörtelen, buja szerető! Arcodba ró gondot, bajt, kezében véső, s csak nevet – kegyetlen szobrász az idő… Hol van a régi koszorú, mirtuszág dús fürtjeidről? Hol az ártatlan szemérem, lágy mosoly ajkaid körül? Hol [… Tovább]
Vad, gőgös góliát-egómat tapodják gyáva, semmi- alakok, s óriás, dobbanó lépteim alatt jobbra, balra dűlnek a tegnapok. Megfojt a csönd, utca zaja kél, vágtatva érkezik értem lovagom: Halál uraság kevélyen feszít, míg magáévá teszi holnapom. Megsűrűsödik, s betakar a [… Tovább]
magamnak írok most – bűvöl az este kajánul bujkál a hold sápadt teste fényét teríti teste testemre elcsábít a hold veszedelemre magamnak írok most nem látja senki rímet vetek rímre varázsát belengi sóhajos- kényes titkaim láza magamnak [… Tovább]
