Avi Ben Giora. : Az aranyifjú 26.

26.

 

Robert Bécsben, házainak egyikében rendezkedett be. Az egyik nagyobb lakásból kiköltöztette a bérlőt. Kisebb afférja is támadt ebből, mert az előre kifizetett lakbért nem adta vissza a bérlőnek.

— Mire követel maga vissza pénzt? — kérdezte Robert. — Egy év alatt lelakta a lakást. Ha újra ki akarnám adni, a maga előlege kevés lenne a rendbehozatalra. De sajátmagam fogok beköltözni, nekem van szükségem lakásra. Festetni kell, a vízvezetéket cseréltethetem, mert a csapokat is rendesen elhasználták, hadd ne soroljam. Egyébként nem tud még hírbe sem hozni, hogy kirúgtam, mert mindez igazolhatóan többe kerül, mint amit kifizetett.

Pár hétig kellemetlen volt a renoválás, mert egyik szobából a másikba kellett költözködnie. Pesten a postahivatalban adott egy meghatalmazást, hogy minden levelet, amit a régi címére küldenek, továbbítsák Bécsbe. Érkezett egy levél, ami nagyon régen utazhatott. Angliai bélyegző volt rajta. Robert feladót silabizálta, és rájött a levelet a lánya, Tánja illetve Katyerina küldte. Budapesten pont akkor kapott táviratot tőlük, amikor még vizsgálat folyt ellene. A táviratban arról tájékoztatta Katyerina, hogy apja meghalt. A választáviratában a tőle már megszokott indokokra hivatkozott, hogy sajnálja, de még a temetésre sem tud elmenni. Egy szóval nem említette a bírósági ügyét, illetve utána arról sem értesítette őket, hogy Magyarországról mennie kell. Maga sem tudta, hogy miért nem írja meg Katyerinának, a valóságot. Úgy gondolta, majd akkor ír, ha már lezajlott a per, és ítélet is születik. A levél, amit most készült elolvasni még a táviratot követően érkezhetett, de nem vette akkor ott kézbe. A levelet mindketten írták, Katyerina kezdte és fejezte be.

„Kedves Robert!

Nagyon furcsának tartottam a már ismert kifogásaidat. Úgy gondoltam, az apád halála miatt, csak fogsz szakítani időt arra, hogy legalább a végtisztességet megadd neki. Ám te még csak meg sem kíséreltél ide utazni. Csak ennyire volt fontos neked? Pedig mindent neki köszönhetsz. A taníttatásod, az utazásaid, majd később a helyetted fizetett tartásdíj. Tudom te visszafizettél neki mindent kamatostól, ám megérdemelte volna, hogy ide gyere a temetésére. Én és Tánja, valamint anyád voltunk a szomorú esemény résztvevői, meg egy pár ismerős és barát. Mindenki téged keresett. Anyád sincsen valami jó állapotban. Megviselte apád halála, és főleg az, hogy egy sort sem küldtél neki, hogy részvéted kifejezd. Nem értelek, és soha nem is foglak megérteni. Miért fontosabb neked minden más, mint a családod? Hogy engem és Tánját semmibe sem veszel, azon már túl vagyok. De a saját szüleidre miért haragudtál meg, az máig homályos számomra. Nem voltak rossz szüleid, te szakadtál el tőlük is, meg tőlem is. Valami megmagyarázhatatlan kalandvágy elvitt Budapestre, és azóta egyre jobban eltávolodtál…”

Robert itt megszakította az olvasást. Elgondolkozott, hogy tulajdonképpen miért is nem foglalkozott jobban a családjával.

— De én küldtem mindig pénzt és miegymást — nyugtatta magát. — Nem érhet vád, hogy nem törődtem a szüleimmel. Még a feleségemnek és lányomnak is mindig küldtem támogatást, a nehéz pénzeket. Ebből vehettek maguknak lakást Londonban.

Ezután folytatta az olvasást.

Tánja beszámolója rövid volt. Nem tett szemrehányást az apjának. Beszámolt tanulmányairól, és arról, hogy zongoraművész szeretne lenni.

A levél végén Katyerina a hivatalos dolgokról írt röviden. Apja végrendeletileg rá, és az unokájára hagyta vagyonát. Feleségét, mint haszonélvezőt nevezte meg. Katyerina az üzletek vezetését ráhagyta azokra a vezetőkre, akiket még Robert apja nevezett ki. Ő csak a havi elszámolásokat nézi át, és azt, hogy az anyósa megkapja-e a járandóságát és a teljes ellátást. Nem szándékozik visszatérni a kontinensre, Európába, közölte Roberttel. Végül megírta londoni címét, ahova Robert küldheti a leveleit.

Robert kicsit elkeseredett, hogy a családi vagyonból neki semmit sem adtak. Még csak meg sem nevezte őt az apja végrendelete.

— Én sem tettem volna másként — nyugtatta magát ismételten. — A családomnak adtam volna a részemet. Csak egy nagyon keveset vittem volna el, és azt sem magam miatt, hanem a szegényeknek, akiket támogatok.

 

Mikor készen lett a lakása, itt is irodát nyitott a pesti mintára, öngyilkosok megmentésére és támogatására. Ám ez az iroda kezdetben messze nem lett annyira gyakran látogatott, mint amilyen a pesti volt. Talán kevesebben akartak öngyilkosok lenni, és Freud rendelője a Berg gasséban már régóta üzemelt. Maga Freud azonban a harmincas években Londonban rendelt inkább, mint Bécsben.

Egy idő után mégis kezdték ugyanúgy megismerni, mint Budapesten. Nem nyitott ingyen konyhát, de a gazdagok, akiknek sürgősen pénzkölcsönre volt szükségük egyre gyakrabban keresték meg „onkel Robertet”. Ám egy idő után látta, és érezte saját bőrén, hogy innen is hamarosan tovább kell állnia, miután az egyre erőteljesebben fegyverkező Németország megszállta Ausztriát. Hitler osztrák származású volt. Talán ezen a „jogon” határozott úgy, hogy a szomszédos vaterlandot lerohanja és annektálja. Ezután a zsidók helyzete egyre nehezebb lett. Robertnek csomagolnia kellett. Az ingatlanait már nem volt ideje értékesíteni, csak a bankban lévő pénzét tudta kimenteni. Minden értékét magához vette, és amilyen gyorsan csak lehetett, a szomszédos Svájcba távozott.

Úgy gondolta, majd innét hajózik át Angliába, és marad Katyerinával, feltéve, ha még visszafogadja azok után, amit tett. Aztán eszébe jutott beteg anyja is. Vajon ő mit fog majd szólni, ha tékozló fia egyszer csak megjelenik?

  

 

 

Legutóbb szerkesztette - Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.