Böröczki Mihály - Mityka : Abált szalonna

 

 

Az állagát nem adja föl egészen,

csak puffad, duzzogol az abált lében,

ha nem kóstoltad frissiben is, hidd el,

hogy teleszíva hentereg az ízzel,

és szemérmetlen pirosul a mámor,

a testét szító őrölt paprikától,

bár ezenkívül szinte semmi sem kell,

de pár csippent sót soha ne felejts el,

a rezgő falat szemernyit se várhat,

a bontóasztal terít neki ágyat,

a kenyérszelet odafekszik mellé,

az éles kés is mintha félve szelné,

s a lágy nyisszantás is fölerősül százszor,   

a szusszanásnyit lihhent fokhagymától,

s a disznóölés bódult illatában,

az első nyelet verset ír a szádban.

Legutóbbi módosítás: 2018.04.17. @ 09:02 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.