Ha gyermek szemével nézhetnék újra,
láthatnám őket, kik elmentek túlra,
A világból nem látnám, csakis a szépet,
álmokból festenék gyönyörű képet.
Kövér szíveket karcolnék porba,
elhinném azt is, ha hazug a nóta.
Színes üvegen át lesném a Napot,
pitypangból fűznék arany szalagot.
Siratnám lepkék kitépett szárnyát,
nem lenne soha hamis barátság.
Várnám a csodát, hogy jöjjön a titok,
már felnőtt lehessek, éljek, mint nagyok.
Ha gyermek szemével nézhetnék újra,
maradnék örökre, lelkébe bújva!
Legutóbbi módosítás: 2018.04.11. @ 19:55 :: Naszluhácz Judit