Noel képes volt szintetikusan gondolkodni. Az agyában összerakta a legapróbb részleteket, és úgy állította össze az eseményeket, hogy mindig jutott valamilyen következtetésre. Többségében helyesen ítélte meg a maga szerepét a dolgok alakulásában, de most két ténnyel is szembe kellett néznie, amit nem értett.
Ősz volt, de a nyárvége még hagyott elég meleget, hogy megragadjon az őszben egy hangulatot, nem adta könnyen magát. Noel szerette ezt az időt, a fények különleges vibrálása, az őszi színek tobzódása mindig lenyűgözték. A mobilján kapott üzenetet, hogy menjen be az intézetbe, mert üzenetet kapott a számítógépére, de nem tudják megfejteni a kódot. Már befejezte az aznapi vásárlást, semmit nem tervezett délutánra. Sportkocsijának tetejét kinyitotta, és szép kényelmesen bement a munkahelyére. Élvezte a friss tengeri szelet, sós illatát a levegőnek.
— Mi a baj? — kérdezte főnökét, aki elé sietett a bejáratig.
— Nincs semmi baj, de nem akarom, hogy a többiek tudjanak róla. Üzeneted jött a kormányzattól, valami szupertitkos kóddal. Csak neked van kulcsod hozzá, ezért hívtalak be, mert sürgős intézkedést várnak.
Noel gyorsított léptekkel haladt a gépterem felé, főneke alig bírta tartani a tempót. Felvette köpenyét, majd beült a székbe.
— Magamra hagynál? — kérlelte főnökét.
— Természetesen.
Jack sietve távozott, az ajtó becsukódott, és egy szisszenéssel hozta tudomására a teremben tartózkodónak, hogy a légnyomás megnövekedett, és a biztonsági rendszer működésbe lépett.
Noel izgatottan ütötte be jelszavát. A rendszer ellenőrizte, majd a második biztonsági szinten bekapcsolt a retina-szkener. Sikeres azonosítás után a képernyőn megjelent a kódolt üzenet. Noel egy kis lézer lemezt vett elő a táskájából, és a diszket behelyezte az olvasóba. Néhány másodpercen belül olvashatóvá vált a szöveg, Graham tábornok üzenete.
„Nagy veszélyben van a világ. Egy aszteroida hirtelen irányt változtatott, és elindult a föld felé. A hadsereg tehetetlen. A becsapódás negyvennyolc órán belül bekövetkezik. Kérem, hívjon a titkosított vonalon, ha megkapta az üzenetemet! Graham tábornok.”
Noel a videofonhoz lépett, és leadta a Pentagon hívójelét. A képernyőn Graham tábornok jelent meg, a háttérben egy asztal mellett harmincan is ülhettek. A tábornok mögött felfedezte az elnököt is, de sok ismerős arcot nem látott.
— Térjünk a lényegre! — mondta a tábornok. — A háttérben a téma szakértői ülnek és döntésre várnak. Van egy furcsa körülmény, amit nem tudunk megmagyarázni. Az egyik műholdunk távoli vételt jelzett. Belehallgattunk az adásba, és meglepetésünkre angolul beszélő hangot hallottunk, amely egyfolytában azt ismételgette, hogy van esélyünk elkerülni a katasztrófát, ha kitaláljuk, mit kell tennünk. Az emberiséget emlegette. Vagy sikerül megtalálnunk a megoldást, és elkerülhetjük a véget, vagy nem adunk helyes választ, és akkor elpusztul a Föld, az emberiség összes tudásával együtt. Negyvennyolc óra áll a rendelkezésünkre, hogy minden tudásunkat összeszedve megtaláljuk a választ a kérdésre, mit kell tennünk, hogy az ütközés ne következzen be. Mi a véleménye doktornő? — kérdezte a tábornok a lányt.
— Ellenőrizték az adást? Be tudták azonosítani?
— Nem tudtuk beazonosítani. A frekvencia azonban igen szokatlan, és az adás energiaszintje is igen magas.
— Elképzelhető, hogy valaki tréfát űz velünk?
— Igen, természetesen. De nem kockáztathatunk. Hinnünk kell az üzenetnek. Nincs más választásunk, ez az egyetlen esélyünk, hogy megtudjuk, hihetünk-e a figyelmeztetésnek.
— A jó öreg pudding próbája, ugye?
— Igen, de itt azért többről van szó. Az itt lévő szakértők, és maga az elnök is támogat minden kezdeményezést, amely hatékony lehet a válasz megtalálásában. Az erőforrások korlátlanok, pénz, távolság nem számít. Van valamilyen javaslata? — kérdezte a tábornok a monológja végeztével.
— Van. Természetesen van, de nem fog örülni neki, tábornok.
— Miért?
— Mert komoly szervezést igényel a technikai és emberi oldal egyaránt. És az idő kevés.
— Mit javasol?
Noel tudta, hogy az emberiség képes megoldani a legképtelennek tűnő helyzeteket, bár hasonló esete még nem volt, nem esett kétségbe. Ezekre a váratlan helyzetekre képezték ki. Az emberek gépeket alkotnak, irányítják őket. De arra a kérdésre, hogy a mesterséges intelligencia képes-e átvenni a gépek feletti irányítást, hogy rá lehet-e bízni egy társadalom megszervezését, és kiszolgálását intelligens gépekre, erre a kérdésre még nem kaptak választ. Kísérletek folytak világszerte gigantikus számítástechnikai kapacitások létrehozására, össze is kötöttek több millió számítógépet a világháló felhasználásával, de közvetlen tapasztalatuk arról, hogy mi történik, ha világon működő összes számító kapacitás bekapcsolódik a hálózatba, még nem volt. Elméletileg működhet a dolog. Nem jelölnek ki kitüntetett gépeket, a rendszerre bízzák, hol van szükség útválasztókra, és maga a rendszer szervezi meg saját magát.
— Két irányba kell elindulnunk — mondta Noel határozottan. — Össze kell hoznunk a hálózaton annyi gépet, hogy képesek legyünk feldolgozni az emberiség jelenlegi tudását. Minden terület fontos, a tudományok, a művészetek egyaránt betáplálásra kerülnek. Ennek a tudásnak a birtokában van esélyünk arra, hogy helyesen válaszoljunk a kérdésre, hogyan kerülhetjük el a katasztrófát, a kisbolygó becsapódását.
— És mi a másik irány? — kérdezte a tábornok izgatottan.
— Önökre, tudósokra vár a feladat, hogy az emberiség tudása, amit az évezredek alatt felhalmozott bekerüljön a számítógépekbe. Össze kell szedni a legapróbb részleteket is. Mozgósítani kel a világ összes tudósát, hogy gépeik elé ülve, ki-ki szakterületének megfelelően döntsön arról, mivel tölti fel ezt a rendszert. Ki kell osztani a feladatot a világon elérhető összes számítástechnikai szakembernek, hogy biztosítsák a hálózat zavartalan üzemeltetését. Fel kell hívnom a figyelmét, tábornok, hogy ilyet még nem csináltunk. Nem tudhatjuk, hogy a hálózaton összekapcsolt több milliárd gép hogyan szervezi meg a feladatot, hogyan, milyen algoritmust fog előállítani az adatok feldolgozásához.
— Értem — mondta a tábornok. — Remélem, az elmélet helyes, és működni fog!
A szervezés elindult, gyors ütemben haladt a rendszer kiépítése. Alighogy néhány szegmens működésbe lépett, megkezdődött az adatbevitel. Könyvek milliót szkennelték be, a memóriákba, több százezer tudós felügyelete mellett. A tudásanyag hatalmas volt, valójában teljesen áttekinthetetlen zagyvaságnak tűnt, amit az emberiség létezése során összehordott, mind elméletben, mind pedig a termelésben, konkrét termékek formájában. Egymás mellé kerültek egymásnak ellentmondó elméletek, filozófiai munkák, tudományos felfedezések, és soha meg nem valósult találmányok. Bekerültek a rendszerbe a művészetek, a világirodalom remekei, és silány munkái is, amelyek valaha nyomtatásban megjelentek. Az adatok betöltése jól haladt. Közben, ahogy növekedett a tudásmennyiség, a mesterséges intelligencia kialakította azt az algoritmust is, amely segítségével a rendszer feldolgozza a végtelennek tűnő adatmennyiséget, és választ ad arra a kérdésre, mit kell tenni ahhoz, hogy elkerüljék a világ pusztulását. A gép kimenetét, a Pentagonban elhelyezett nyomtató jelentette. Egyelőre csendes volt és mozdulatlan. Ezen kerül majd kinyomatásra a válasz, ha majd a rendszer befejezte az adatok feldolgozását. A munka jól haladt, az ötlet jónak bizonyult. Az egyetlen lehetőség, hogy megtalálják a megoldást a világégés elkerülésére, most megnyugtatóan hatott. Már nem sok idő van hátra, és a nyomtatón feltűnnek az első karakterek. Az izgalom a tetőfokára hágott, amikor az óra mutatója az utolsó percbe lépett. Óriási volt a feszültség. Halálos csend nehezedett a teremre, minden szempár a nyomtatóra irányult. Felszabadult sóhaj követte, amikor a nyomtatófej megmozdult, éppen az utolsó másodperceben.
A kerregés folyamatossá vált, a papír is megindult, és a fehér háttérben feltűntek az első karakterek. Pár sor nyomtatása után a rendszer audió kimenete is működésbe lépett a hangszórón a következő üzenet szólalt meg. A megoldás az emberiség katasztrófájának az elkerülésére a következő:
1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Mások tulajdonát ne kívánd!
(Budapest, 2018. április)
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:05 :: Horváth János