Seres László : Virtuálisan

2018.04.29. Seres László Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Félretaposott élet. 
Minden koppanás fáj. 
Csapóajtók, folyosók, emeletek. 
A léptek lelassulnak, 

mint aki maga után jár.

Betegesen. 

 

S hogy ne lássák, hogy újra itt van, 
a padon ülők közt elvegyül. 

Már nem is kérdez. 
A kérdés drága gyógyszer.

Ő válaszra vár. 

 

Lesi, ahogy kór kórra talál s amit hall, 
fortélyait a „mittegyeneknek” őrzi első kézből 

mindhalálig. Így gyógyítja magát. 

Virtuálisan. 

 

 

(Kép: Internet)

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:05 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.