Müller Henriette Annemariet : sic transit gloria mundi

társiatlan társiasság szerelmet hazudott
és elhitted hogy tartozol valahova
de még testvéred sem szerethet úgy ahogy akarnád
te is csak Iokasztéja voltál szeretőidnek 
mert anyád pótlásaként mások anyja akartál lenni
mit akarsz árva?
otthont gyúrni emberekből?
nem tudod hogy húsból nem lesz lélek soha
reményből hit
eszméből utópia
elszédültél
a földön négykézláb kapálózol
és nekiugrasz a tükörnek
ellenséget látván
ha tudnád milyen igazad van
de te inkább kék szemekbe vetíted ki
önnön magad iránt érzett gyűlöleted
és saját önbántásod torlod meg

„ezt az emberiséget, hisz’ ember vagy, ne vesd meg”

bolond vagy, rosszabb, áruló:
embernek lenni felejtettél el
eszményeket követsz vakon s hadakozol
a világgal ha nem ér utól
pedig csak magad körül forogsz
kopernikoszi fordulatod elmaradt
már csak idő kérdése hogy valaki
megelégel
s végleg a földre ülsz
még magadból is kiszakadsz

elátkozod a világot és meghalsz
vagy szembeköpöd magad
és megmaradsz?

igazából egy s ugyanaz

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Müller Henriette Annemariet
Szerző Müller Henriette Annemariet 0 Írás
Müller Henriette Annemarie, 21, bölcsész, talán filozófusnövendék és önképző költőtanonc kedvenc szerelmes verseim: Szabó Lőrinc -Semmiért egészen, T.S. Eliot - The lovesong of St. Sebastian "ars poeticám": so you want to be a writer? Charles Bukowski if it doesn’t come bursting out of you in spite of everything, don’t do it. unless it comes unasked out of your heart and your mind and your mouth and your gut, don’t do it. if you have to sit for hours staring at your computer screen or hunched over your typewriter searching for words, don’t do it. if you’re doing it for money or fame, don’t do it. if you’re doing it because you want women in your bed, don’t do it. if you have to sit there and rewrite it again and again, don’t do it. if it’s hard work just thinking about doing it, don’t do it. if you’re trying to write like somebody else, forget about it. if you have to wait for it to roar out of you, then wait patiently. if it never does roar out of you, do something else. if you first have to read it to your wife or your girlfriend or your boyfriend or your parents or to anybody at all, you’re not ready. don’t be like so many writers, don’t be like so many thousands of people who call themselves writers, don’t be dull and boring and pretentious, don’t be consumed with self- love. the libraries of the world have yawned themselves to sleep over your kind. don’t add to that. don’t do it. unless it comes out of your soul like a rocket, unless being still would drive you to madness or suicide or murder, don’t do it. unless the sun inside you is burning your gut, don’t do it. when it is truly time, and if you have been chosen, it will do it by itself and it will keep on doing it until you die or it dies in you. there is no other way. and there never was.