Méhek és fecskék

 

 

A virágok megszirmozták az éhet,

de kivesztek az illatból a méhek, 

nem szívnak nektárt boldogan a csápok,

hiányoznak az édes suhogások,

valami őrült erő nekitámadt,

a békességes, ősi körforgásnak,

a cikkant égen halványul  a festék,

az egész házon recseg az ereszték,

a lélegzetek egymásba karolnak,

és összeér a tegnap és a holnap,

a Nap még mindig szerelemtől lángol,

s míg nagy vödörrel merít világból,

még hagyja, hogy a megoldást keressék,

az áldozati méhek és a fecskék.

 

17látogató,2mai

Szerző Böröczki Mihály - Mityka 979 írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.

1 komment

Hagyj üzenetet