A virágok megszirmozták az éhet,
de kivesztek az illatból a méhek,
nem szívnak nektárt boldogan a csápok,
hiányoznak az édes suhogások,
valami őrült erő nekitámadt,
a békességes, ősi körforgásnak,
a cikkant égen halványul a festék,
az egész házon recseg az ereszték,
a lélegzetek egymásba karolnak,
és összeér a tegnap és a holnap,
a Nap még mindig szerelemtől lángol,
s míg nagy vödörrel merít világból,
még hagyja, hogy a megoldást keressék,
az áldozati méhek és a fecskék.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Böröczki Mihály - Mityka
