Seres László : Csak a kő

 

Csak a kő lehet konok. Ellen is állhat
sikongó élnek, mellyel neved vésetik. 
Nyílt terepek, útvesztők, megrekedt pályák 
sorsod végállomásánál, hogy lázadj, vagy 
vedd tudtul, ez vagy, így láttat a kor 
megalkuvón, hogy békét leljen magával 
benned a holttá lett régmúlt. Bűneidtől 
szabadulni hagy, s te hordod, mit hordtál fenn 
megfeszítve, melleden rangra emelten   
mélységek magasságát. Miként hordani fogod 
tovább odalent magasságok mélységeit, 
míg visszajutsz, honnan indultál. A porhoz. 
Emberként, amelyből egykor vétettél.


 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.