Kép: internet
Famentes tájat álmodok,
ahol egy szál fű sem terem,
csupán vékony árnyék vagyok,
fényeknek nyáját terelem.
Mindeneknél szebben élek,
nem küzd senki szerelmemért.
Gazdag vagyok, ezer évek
fizetnek a dús semmiért.
Kékbe takarózva, menő
cuccok tollanincs szárny alatt.
Kitudódok, mint az idő,
múlik – s látszata több marad.
Szemem ágain verebek,
ég-tartó lázaim: sasok!
Átveréseim sikerültek:
ti azt hiszitek, láttatok.
Legutóbbi módosítás: 2018.04.22. @ 07:40 :: dudás sándor