dudás sándor : Feledés a tájjal

 

Mostanában semmi üveggolyó,

csak a távolság.

Életem ráfeszítve jelzi

a csend hosszát.

 

Ébredek, felkelek. Kört körre 

szül a végtelen.

A meggyűrűzött elmúlás

nő szüntelen.

 

Nyitott könyvek. Színesen 

szállnak a betűk.

Tenyeremen a hold. Csillagom,

mire esküszünk?

 

Elmúlt ősz, tél. Zöld zengésbe

öltözött a táj.

Sok volt, sok, de hova lett

mind, ami fáj?

Legutóbbi módosítás: 2018.04.20. @ 05:34 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.