Tetszik ez a délután, erős és szigorú. Az ablakból a hársak fegyelmezett lombjai feketének tűnnek, feketének és fényesnek, pedig még csak az eső illata ért ide. Most szabad és vakmerő vagyok, hogy vallomást tegyek. Hogy félek a kimondott szótól, [… Tovább]
– Jöjjenek utánam! Tessék vigyázni a lépcsőn, Eszti néni! Na, ez lesz az. A legnaposabb oldala az otthonnak. Eperjesiné Ilonka, két éve a lakónk, vele lesz egy szobában. Látja, Ica néni, mondtuk, hogy nem lesz sokáig egyedül?! Bemutatom Polonkai Andrásnét, [… Tovább]
Most, hogy átgondolom az életem, boldog vagyok. Ha elolvasod a történetem, csodálkozni vagy émelyegni fogsz a „jaj, szegénykém” nyálkás kliséjétől. Én mégis azt mondom, jó volt élni! Jó volt látni a virágok kelyhében döngicsélő méheket, az égen húrként feszülő [… Tovább]
Anyám zavarban van. – Egy szelet dobostortát kérek, egy kis ásványvizet –, szünetet tart – és egy kis kávét kérnék még – közben tördeli az ujjait. Kezei püffedtek, a körmei olyanok, mint a korcsolyapálya karcos jege. A fekete hajú [… Tovább]
Az öregasszony régóta egyedül élt. Hétköznap nem érzékelte magányát, nyáron gondozta a veteményest, télen pedig végig sétált a hosszú udvaron, megsimogatta a hóbundában dagadó tujákat, beszélgetett a cinegékkel, akik mohón csipegették a madáretetőbe hintett magvakat. Csak ebben a sötét decemberi [… Tovább]
Már nehezedre esett írni imbolygott kezedben a toll, kérted segítsek. A papírokat csomóba gyűrted s beléjük markolt az őszi szél, mint bús sirályok repültek, álltam és néztem. Akkor, mint még soha, vétkeztem. S már nem is tudom, kinek tartozom, Istennek, [… Tovább]
Kertekben a föld bágyadtan nyög, álmában hűs kutakat lát, mint másnapos, ha ajkán szétömlő lávaként perzsel a láz. Búzaföldek mellett pipacsok suttogják titkukat, s mint szűz lány testekben sarjadó öröm, gyújtogat lángokat, Éjjel az ég tiszta abroszára angyal kezek habcsók [… Tovább]
Ők a sebészek a megszállott hittérítők a kardnyelők a hegymászók az állat idomárok a kintlévőségeket kezelő rendszer alkalmazottai a krampusznak öltözött utcalányok a mágnes kapunál vizitáló őrök az abortuszra készülő nők a túszejtők a szervdonorok a halott mosdatók a fát [… Tovább]
Gennyes sebeket ecsetelnek az aszfalton, burokban fojtogatják a hörgő fákat, utcanők ajkairól falják az összetapadt közönyt, holdfénnyel párbajoznak, feszületet csapkodnak vonyító ostorral. S reggel lepihennek. Felkoncoltak éjjel élőt és holtat… Tömény orgia. Elég volt! Merev nyakukon lóg a magány.
Rám ömlött fényed, a zuhanó csillagok kihunytak. Homlokomon szomjaztam tenyered langyosát, mielőtt becsuktam szemem, s elmosolyodtam. szembogaram mögé zártalak. Hisz nem is fáj? Megszántalak…
