Ez itt a legújabb megtestesülés. Készülés tovább-is-továbbra létre. Úgy viselem magam, mint test a lázat, hogy egyszer majd elmondhassam – megérte. Elüldögél, szemezget egy új irány, megértjük széllelbélelt gyengéinket, s ha oldódnak illetékes görcseink, motiváltságból születik az ihlet. [… Tovább]
Röntgen Tűzben csiholódtam veretessé, jeges áradat nevelt. Arcaim idő véste keménnyé, üreges fala terelt. Holtig visszanyúló gyökerek közt megfagyott prédanyomok, a kerékvágásokban zaklatott tartalék-pillanatok. Már a holnapi csend is beborít, hangtalan, támasztalan elmélkedések alkonya telít, hullanak a dallamok. A [… Tovább]
Túl az árkádokon, túl falakon és túl bástya-maradványokon valami él. Elfelejtett mozdulatok sorkatonái, sáros bakancsok, halina- posztós sebek, arcok, miközben az aszfalton csak léptek várnak, mind megismernek és elfelejtenek. A kezek oda-vissza szeretnék arcod letörölni a színfalakról, [… Tovább]
Csak lelkem, a magasba kéredzkedő leljen nyugalmat, s andalogva verset szavaljak, míg ezret lobban az erő a lángban, s tegyem eléd a kezemben tartott kézirathegyet, földre rázva unott láncaim, tisztán és szabadon fussak magam elől, amíg [… Tovább]
Sodornak az áramlatok. Sudár üzenet rekken, a test mohón feszül, párolog a verejték. Csendes ima rebben a szájról, ostoba képzetek tavaszról, nyárról, felfordult a világ, a nap elválik a tudománytól. Villogó szikrákat szórna, kincs a föld ölébe. Béke. [… Tovább]
Ha történt volna – Istenem-, ami nem, és ami sosem, hogy átkarol az esti fény, hogy rám hajol a dúlt remény, kézen fognám és vezetném, arcomat beletemetném. De nem történt, és nem hiszem, csak álmodom a végzetem. Már nem [… Tovább]
Stációk közt ballagnak a kidolgozatlanság hétköznapjai. Pára-lenyomatokat tapos a sár egyre sűrűbbre. Élénkvörös vér áramlik a csatornákban, surrogva mímelve az örökkévalóságot. Az arcok már nem, csupán a hangok hatolnak a mélybe. Az idő pihen. Vállára veti hányódó perceit, a szétcsusszanó [… Tovább]
Surrog, csobog, csörgedezik vagy hömpölyög, dús lélektér a képlékeny rezdülése, ujjam hegyétől egész testemben sajdul az istenadta víz vad hullámverése. Szelíden sodródnak a gondolataim, lebegő uszadékfa minden ámulat. Lágy érintés nyomán kérészek szárnyain csipkehártyát növeszt a szél, [… Tovább]
Csendem küldöm – ostorozlak. Mint flagellán hasítom át húsig bőröd hámrétegét, pálcát dobok, ütlek, míg karom elvásik. Isteni megalázkodás. S ha mégis felütnéd konok fejed, lágy mosolyt simítanék büszkén rád, lám, szívós vagy. Erő felett. Bírod [… Tovább]
