Molnár G. Krisztina Szerző
Vezetéknév
Molnár
Keresztnév
G. Krisztina
9 hónap 2 komment

Ez itt a legújabb megtestesülés. Készülés tovább-is-továbbra létre. Úgy viselem magam, mint test a lázat, hogy egyszer majd elmondhassam – megérte.   Elüldögél, szemezget egy új irány, megértjük széllelbélelt gyengéinket, s ha oldódnak illetékes görcseink, motiváltságból születik az ihlet.   [… Tovább]

2 év 4 komment

Röntgen   Tűzben csiholódtam veretessé, jeges áradat nevelt. Arcaim idő véste keménnyé, üreges fala terelt. Holtig visszanyúló gyökerek közt megfagyott prédanyomok, a kerékvágásokban zaklatott tartalék-pillanatok. Már a holnapi csend is beborít, hangtalan, támasztalan elmélkedések alkonya telít, hullanak a dallamok. A [… Tovább]

2 év 5 komment

      Túl az árkádokon, túl falakon és túl bástya-maradványokon valami él. Elfelejtett mozdulatok sorkatonái, sáros bakancsok, halina- posztós sebek, arcok, miközben az aszfalton csak léptek várnak, mind megismernek és elfelejtenek. A kezek oda-vissza szeretnék arcod letörölni a színfalakról, [… Tovább]

2 év Nincs Komment

      Csak lelkem, a magasba kéredzkedő leljen nyugalmat, s andalogva verset szavaljak, míg ezret lobban az erő a lángban, s tegyem eléd a kezemben    tartott kézirathegyet, földre rázva  unott láncaim, tisztán és szabadon  fussak magam elől, amíg [… Tovább]

2 év 1 Komment

Sodornak az áramlatok. Sudár üzenet rekken, a  test mohón feszül, párolog a verejték. Csendes ima   rebben a szájról, ostoba képzetek tavaszról, nyárról, felfordult a világ, a nap elválik a tudománytól.   Villogó szikrákat szórna, kincs a föld ölébe. Béke. [… Tovább]

2 év 1 Komment

  Ha történt volna – Istenem-, ami nem, és ami sosem, hogy átkarol az esti fény, hogy rám hajol a dúlt remény, kézen fognám és vezetném, arcomat beletemetném. De nem történt, és nem hiszem, csak álmodom a végzetem. Már nem [… Tovább]

Stációk
2 év Nincs Komment

Stációk közt ballagnak a kidolgozatlanság hétköznapjai. Pára-lenyomatokat tapos a sár egyre sűrűbbre. Élénkvörös vér áramlik a csatornákban, surrogva mímelve az örökkévalóságot. Az arcok már nem, csupán a hangok hatolnak a mélybe. Az idő pihen. Vállára veti hányódó perceit, a szétcsusszanó [… Tovább]

2 év 5 komment

    Surrog, csobog, csörgedezik vagy hömpölyög, dús lélektér a képlékeny rezdülése, ujjam hegyétől egész testemben sajdul az istenadta víz vad hullámverése.   Szelíden sodródnak a gondolataim, lebegő uszadékfa minden ámulat. Lágy érintés nyomán kérészek szárnyain csipkehártyát növeszt a szél, [… Tovább]

2 év 2 komment

    Csendem küldöm – ostorozlak. Mint flagellán hasítom át húsig bőröd hámrétegét, pálcát dobok, ütlek, míg karom elvásik.   Isteni megalázkodás. S ha mégis felütnéd konok fejed, lágy mosolyt simítanék büszkén rád, lám, szívós vagy. Erő felett.   Bírod [… Tovább]

Molnár G. Krisztina Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.