Elsőkét fog. Kezdetben fehérek. Később sárgák. Majd mindkettő lukkal, majd az egyiket, a másik tartja… végül egy fogó, aztán egy tompa, szabálytalan puff. Kuka. A főorvosi szék mellett balra… Fontos ez? Mi az eleje majd a vége ennek [… Tovább]
Bicskén, a tataiútötvenen súlyosjeges tömbök ülnek… a nyár hátán… a tél él… az ablakokban – csak – jégvirág hajt. Hideg van. Nagyon. Az Isten látja. Néha – ha kedve tartja, akkor – kimenekíti a sóhajokat a fényre… oda, ’hol [… Tovább]
Nem látok ibolyát én sem. Nem hallom a kakukk hangját. E tavaszt most hozzád mérem, maradjon titok, hogy hangyák napoznak a falak résin, hogy már melegebb az árnyék; hogy a napunk délidejin tegnap már víg volt a játék. [… Tovább]
Megírhatnám jobban Istent. Rikító betűkkel, lássák ez elátkozott térben, ahol hóvirág, ha van, ellopják, s szószék, parnasszus annak jár, aki fossza a másét; giccs a szó, a Szeretlek, s köpnek a nem igenező véleményre. Megírhatnám jobban Istent, ha [… Tovább]
Az van, amit vártál: sír, zúg minden molekula. Mögötted. Egyenes és ellentétes igazságok suttognak a valóságról. Sokk. Találgatások ütköznek, s térnek magukhoz vissza. Egy a közös mindben. A tudat. Halott vagy. Az van, amit vártál, de már nem lesz [… Tovább]
sokat fázom. nincs ami kellően takarná, hogy naponta csalnálnak meg, s feküdnék önként idegen karokba… hogy álmomban kéjem tárgya nem Gyula. sokat bánok. kevés tettem nem átgondolt, mert naponta hazudom a boldogságot, bár egyedül fekszem s kelek… [… Tovább]
Hajnalok rőt ágyán ébred a nap, dagadt-kék felhőket cipel az ég. Sár-puha állagú a tegnap-mag, keservet tart templompad, imaszék. Gyengén dülöng – meddig bírja – a hő? Volt-színeit vedli föld, utca, tér, ahol nemrég kéjben élt [… Tovább]
A kezem – az ujjakat kivéve – egészen kulcscsontomig olyan telt, mint a tiéd; combjaim között nincs hely, összeérnek – nem, mert védekeznek – hiába szabályozná őket photoshop, pont olyanok, mint a tied; fenekem, melleim extra mérete [… Tovább]
… ne sírjatok. Hazudjátok rólam, hogy úgy élt,hogy élni is hagyott; nem sírt, nem panaszkodott,csak ment, lépett, vissza nem nézett… hogy elesett?Példa arra nem volt. Üldöző – célt, hasznot,kapcsolatot, sorsot, sorsokat, sokat, sokkot – volt, nem préda… folyton szeretett…szerelmet, gyermeket, [… Tovább]
Vers-délután Payer Imrével, Bak Ritával, és végül, de nem utolsó sorban Nagy Horváth Ilonával… Vers-délután Payer Imrével, Bak Ritával, és végül, de nem utolsó sorban Nagy Horváth Ilonával…2017 nyara se szegje kedvét azoknak, akik egy olyan vers-délutánra vágynak, ahol a [… Tovább]
