fekete cseppek a lefolyóban
ragacsos nedv-kígyók a combomon
cseppenként ürül ki belőlem a nyálkás hiány
tövisek rügyeznek vörös lombomon
s talán már nem korai újrakezdenem
egzisztenciám ciklusát
és nem késő kivágott másik énem elfelejtenem
magammal veszekszem
azt hiszem felesleges már megint ezt játszani
magamra kontrázok – reménykedem
talán ez a halál újabb lépcső magamhoz
és nem hiába az áramütés
hiszen megrepesztette szaruburkom
kimászhatok a méhlepényből végre
nullához konvergál a pszichózisaim száma
ilyen se volt még
ennyire szépen nem haltam még meg
ennyire szép ént még nem szültem
gloria in excelsis Deo