Gyermekkoromban még csak a kiváltságos helyzetűeknek volt mobilja. Mi nem tartoztunk közéjük. Akkor még nem létezett virtuális valóságba száműzött élniakarás. Élet volt. Tapintható, és nem tapizós. Az ablakok nem érintőkijelzőként funkcionáltak, melyeken át nézhettük a valós idejű live-okat, egymás megjátszott [… Tovább]
Május közepe, szerdai nap. Természetesen süt a Nap, az épület körüli magas fák lengedezés nélkül tűrik a meleget. Az épület klasszikus paneliskola benyomást kelt. Szürke homlokzat, szögletes ablakok, zöld, rácsos kerítés. A bejárat felett apró tábla: „Gyermekjóléti Központ”. [… Tovább]
RÖNTGEN —————————————— Ruder Jana Csak egy kő… Szép történet a szeretetről, kicsit misztikus, elkerülve minden giccsbe hajló formát, jó értelemben vett érzékenyítő stílusban megírva. Az apró hibák elhanyagolhatóak, de egy nem: A szóközökből gyakran ütsz többet, és az [… Tovább]
„Lépj csöndesen, te vándor, ne ébreszd föl a holtat.” (Ion Pillat: Új sír) Choli Daróczi József: Magyarország Magyarország, te szent nagy békesség melled élettől dagad. Van kenyered, van vized elég, mégis éhezik sok szegény fiad. [… Tovább]
kortárs, líra, költészet, költemény, szabadvers, prózavers VISSZAKÖVESÜLT ÁTOK Visszametszett szárnyakkal, eltékozolt álmokkal még jó lett volna tovább szállni! Kinyitható, látó-szemekkel széjjel kiabálni, hátha még sikerülne megmenteni az Emberséget gyarló-lelkűek hontól! Minden Mindenség-percben melyet úgy kunyerálva lopunk az élettől százféle alakban [… Tovább]
Emlékszem, volt egy origami könyvem. Igazából a nővéremé volt, de ő csak hétvégente járt haza, így hétközbe’az enyém lehetett. Próbáltam az üres, fehér lapokból alkotást készíteni. De csak az összegyűrt gombóc volt az, ami igazán ment. Késő délutánonként értél haza. [… Tovább]
