Ki mondaná ki az elakadt szavakat,ki űzné el tőlema gonosz árnyakat, hangom dallammáhogy állna össze,és mikor álmodni kell, az ében éjszakábanki lesz, aki betakar,s ki igazítja mega gyűrött lepedőt? * Ha nem lennél, összekuporodnék,akár egy bogár,mert rövid a reggelés [… Tovább]
Fotó:Virág Lajos Harangvirág lenge szélbenhajladozik napsütésben,fejecskéjét mélyre hajtva,hintázik a zűrzavarba’.Tavasz kacsint rá a légből,zöld bársonyát fonja szellő,harmat hasad a tövében,gyökere búj lent a mélyben.Apró gyöngye fehér színt hint,ruhácskája fodros kis ing.Élte kevés, alig pár nap,létezése csodát ringat. [… Tovább]
Jön a hajnal nehéz bíborpalástban,lassacskán kinyílnak a fénycsatornák,s szemünkről lehull tán kínunk vérleple. Szinte látom a csend buborékait, ahogyan ellebegnek a zajoktólterhelt, márványarcú emberek fölött. A dagadt városon túl erdő szorong,fejszehang riaszt álmodó madárkát,ma fenyőhalál oson a fák között.
