Feri és Magduska, házasságuk hatodik évfordulóján egyoldalú döntést hoztak egy gyerek örökbefogadását illetően. Magduska nem értett ugyan egyet, de egy megvalósíthatatlannak tűnő terv ellen jobbnak látta nem hadakozni. Komolyan kilógott ez a családi határozatok sorából, a többibe Ferinek semmilyen beleszólása [… Tovább]
fotó forrása: internet Mikor légből kapott szárazulat voltam,mint a nád hajlongtam sűrű éjszakákba,angyalokkal parolázott lelkem,elmémet szűz ölek mélyébe tereltem,fogtam drótból font hálóm,s a mélybe vetettem.Most ülök a csónakban,szúnyogokkal társalogvahadonászom rejtjeleket köréjük,várom az alkony madárfüttyös,békakuruttyos hideg poharát,s ízlelgetem a halszagú csendet.Csillogó [… Tovább]
Anyák napjára — Azt az arany szegélyű, fehér urnát kérem! — mutatott a polc balszélén álló darabra Edit. Anett és Károly meglepetten figyelték. Amikor Anett szólni akart, Károly megfogta a kezét. Azért jöttek, hogy támogassák Editet ebben a [… Tovább]
Barátom, Arany János emlékére. Még mindig érződött a füstszag, kifejezetten a konyhából, ahol a tűz volt. Hiába szellőztettünk már három napja, a szag olyan, mint egy alattomos folt a pólódon, ami a kézi sikálás ellenére se akar teljesen [… Tovább]
32. Robert ideiglenesen berendezkedett a neki felajánlott házrészben. Sokáig kellett várnia az ügyvéd nevére, aki a hitelesített másolatot őrizte, és magára a végrendelet másolatára. Megtárgyalta mégegyszer az esélyeit Dr. Kleinnel. — Nézze, Feinsilber! Én nem akarom magát kifosztani. Még [… Tovább]
és néztem, ahogy a paplan lebeg,– egy pillanatig – majd visszazuhan.Levegőt vettél. A szemhéjak zárva maradtak hermetikusan,és közben nevettél.Csak ültem az ágy szélénés szívkamrámba visszhangzott az univerzum.Hangtompított sóhaj.Hisz reggel a csend az egyetlen manifesztum,és persze a kóc-haj.Csak ültem az ágy [… Tovább]
Szűk folyosó. Rozzant járókeret. S a megfegyelmezett lélegzetek, úgy szorítottak mankómnak helyet, mint parizernek két kenyérszelet. Csak ültek ott. Sok árva egybegyűlt. Aztán a csönd a hosszú sorba ült, kiszorítva csak épp annyi helyet, hogy szomszédjai mellé [… Tovább]
Christian Morgenstern Gólyahírfénysárga rétek Koosán Ildikó fordítása Gólyahírfénysárga rétek, sóskavörösszínű zsongás,- ó, te elénk feslő élet, szem sosem szokik hozzád! Öröménekkelátszőtt fák, csodavirághóvallepettek – igen, ők álmunkat mutatják, ahogy azt szív sem [… Tovább]
