Novella

Anyátlanság

Feri és Magduska, házasságuk hatodik évfordulóján egyoldalú döntést hoztak egy gyerek örökbefogadását illetően. Magduska nem értett ugyan egyet, de egy megvalósíthatatlannak tűnő terv ellen jobbnak látta nem hadakozni. Komolyan kilógott ez a családi határozatok sorából, a többibe Ferinek semmilyen beleszólása [… Tovább]

Vers

Esti halászat

fotó forrása: internet Mikor légből kapott szárazulat voltam,mint a nád hajlongtam sűrű éjszakákba,angyalokkal parolázott lelkem,elmémet szűz ölek mélyébe tereltem,fogtam drótból font hálóm,s a mélybe vetettem.Most ülök a csónakban,szúnyogokkal társalogvahadonászom rejtjeleket köréjük,várom az alkony madárfüttyös,békakuruttyos hideg poharát,s ízlelgetem a halszagú csendet.Csillogó [… Tovább]

Novella

Glória

Anyák napjára     — Azt az arany szegélyű, fehér urnát kérem! — mutatott a polc balszélén álló darabra Edit. Anett és Károly meglepetten figyelték. Amikor Anett szólni akart, Károly megfogta a kezét. Azért jöttek, hogy támogassák Editet ebben a [… Tovább]

Novella

Törött Idő

Barátom, Arany János emlékére.     Még mindig érződött a füstszag, kifejezetten a konyhából, ahol a tűz volt. Hiába szellőztettünk már három napja, a szag olyan, mint egy alattomos folt a pólódon, ami a kézi sikálás ellenére se akar teljesen [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 32.

32.   Robert ideiglenesen berendezkedett a neki felajánlott házrészben. Sokáig kellett várnia az ügyvéd nevére, aki a hitelesített másolatot őrizte, és magára a végrendelet másolatára. Megtárgyalta mégegyszer az esélyeit Dr. Kleinnel. — Nézze, Feinsilber! Én nem akarom magát kifosztani. Még [… Tovább]

Vers

Csak ültem az ágy szélén

  és néztem, ahogy a paplan lebeg,– egy  pillanatig – majd visszazuhan.Levegőt vettél. A szemhéjak zárva maradtak hermetikusan,és közben nevettél.Csak ültem az ágy szélénés szívkamrámba visszhangzott az univerzum.Hangtompított sóhaj.Hisz reggel a csend az egyetlen manifesztum,és persze a kóc-haj.Csak ültem az ágy [… Tovább]

Fordítás

Morgenstern: Gólyahírfénysárga

Christian Morgenstern     Gólyahírfénysárga rétek                          Koosán Ildikó fordítása       Gólyahírfénysárga rétek, sóskavörösszínű zsongás,- ó, te elénk feslő élet, szem sosem szokik hozzád!   Öröménekkelátszőtt fák, csodavirághóvallepettek – igen, ők álmunkat mutatják, ahogy azt szív sem [… Tovább]