Átjár a félelem, fázom,sohasem nyughatok.Éhes felhő eltakartaelőlem a Napot. Éhes felhő takarta elfelőlem a mosolyod.Életet adó áldott fényt.S a Szívem itt hagyott. Végtelen égre kántálom:Sötétség, takarodj!Éhes felhő örökláncraszegezte ki a Napot.
Elvitted holdruhám, levetted szárnyaim. Eltűntél Istennek fényt adó szárnyain. Szívemnek tüskéje vért borít arcomra. Mennék utánad, de nem tudom, hogy hova.
Habzó sörszagú a táj. Jácint-szín? tenger. Ébred a fáradt földvár, Nyújtózik egy ember. Pálinkát isznak a fák. Megrészegül a szél. Hiába nyargal a nyár, Bent mindörökre tél.
Valami furcsamorzsás hideg szántja végig idegeimet, mégis ült? helyemben izzadok. Mintha már nem én lennék én. Ismeretlen lázas hajó vontatja a néma perceket. Te sem vagy, én sem vagyok. Te is vagy, én is vagyok. Egymástól elzárt rezervátumban élünk. Pantomim, [… Tovább]
Van egy titkom. A Soha. Isten égette belém. Háttal a Napnak.
vagy amikor az ágyásba elültettem egy egész csomag francia drazsétés ugyanolyan szín? virágok keltek ki,mint amilyen cukormáz volt rajtuk.senki nem hitte, hogy a drazsébólvirágok fakadnak majd.csak a nagyi. tudta hová tegye a magokat.
és amikor megtanultam olvasni boldogan bet?zgettem az öblít? összetételét?l kezdve a tündérmeséken át a csúnya vicceket meg a májkrémes doboz külsején azokat az apró izéket. döbbenetes dologra jutottam. a májkrémben csiga van és úgy hívják, hogy pácsó. mert mi más lehetne a pácsó, ha nem csiga? méghozzá csupasz csiga! és azontúl nem ettem májkrémes kenyeret. föln?tt koromban megkérdeztem a többiekt?l hogy tudják megenni a májkrémet, mikor csupasz csiga is van benne és úgy hívják hogy pá-csó. akkor húsz év májkrém-nemevés után nevetések közepette tudtam meg, az pác-só. de fel?lem most már csiga is lehetne.
picilány néha megtalállak.egy-egy zeneszámallegrettójakénttúlfénylik kacagásodkertembena rembrandt dáliákban.néha ott táncolsz a giccses naplemente szélben rezg? nyírfaremeg? ágában és nevetve sírsz apró bukásaidon. picilány, csak idebent nem vagy.ide-oda jár a szív. többre nem telik.holnap is kereslek.talán épp ott ,ahol tényleg megtalállak.
csak úgy vagyok. egyik napról a másikra. nincs se rövid, se hosszú távú célom. a mát adták, a holnapot nem ígérték. így élek.( tudom, háborogsz.) „az én utam a bárányfelh? útja” ha visz a szél, nem állok ellen. megyek amerre fúj. nem ragaszkodom. nincs jöv?képem. csak a ma van. figyelem a lélegzetem. csak a pillanat.
Zafírtó-ringató Zafírtavam kék mélyébe csöndben csobban az éji láng, álomtavam avarpartján félve zörren a f?zfaág. Apró lányka ködfényszürke árnyak el?l, ha menekül, lótuszvirág-varázst hintek b?ver?ként rá rejtekül.
