Schifter Attila : 50.

 

Huszonhetedike. Vasárnapra esik.

Elnyújtóznak lustán haldokló álmaim.

Magamnak csinálok formális reggelit,

landolok a valóság szegett szárnyain.

 

Egy érszűkületben a végzet majd megvár.

Szájon át kettő és fél milli’ Coverex,

vaj, kalács, kakaó, ”bolti” szilvalekvár.

Míg nem fáj, úgysincs más, csak a pénz meg a szex. 

 

Bepácolom a hűs húst. Mézes-mustáros.

Lenyalt kiskanál: ínyemre csurrant Éden.

Egy percre halványul, ami még úgy fáj most.

Balatoni nyarak… Aranyhíd egy stégen…

 

a Párkák fonalán kivégzett emlékek.

Nincsen áldás rajtunk és nem fog az átkunk.

Anyagi síkra lerántott szellemlények.

Hallgatag gyilkosok között vegetálunk.

 

Sorsom az Élet napos oldalán – fagyzug.

Születésemtől kezdve sorvad a testem,

a lelkem tán régebben ( ezt inkább hagyjuk )

Sok boldogságot. A jó? Isten? Éltessen?

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.