Bíró Rudolf : Névtelen érzés

 

 

A mai nap olyan mostoha,
Vagy inkább semleges,
Mint az arcon maradt borosta,
Ami lassan egyhetes.
Vagy mint az asztalhoz ragadt
Tegnapi bögre,
Mibe sötét fény szaladt,
Most keserű a szája körbe,
S benne kanál már nem matat.
Vagy mint a ferde-kép nyomat
‘Mit keretez a por,
Alatta alvadt vér nyomokat
Feledtet a kocsmasor.
Vagy mint a karfára száműzött
Levetett ruha
‘Min a valóság elzüllött,
Kapcás rongyom mégis puha,
Bár nem vagyok jólöltözött.
Vagy mint a sötét monitor
‘Min csak a led világít,
Kinyomtam már tucatnyiszor,
Mégis visszacsábít.
Vagy mint a háttérben ordító
“Zenei” förmedvény,
Híg, férges kollaboráció,
Rá se bagózik az elmém,
Ez direkt diszkrimináció.
Ilyenkor, mint a lemerült telefonom,
Pittyegek idegesítő,
Polifónikus szólamokon,
És Te! Te nyugodt megértő,
Tudod, hogy szar a napom,
Nagyon, de nagyon…

 

 

 

Legutóbb szerkesztette > Bíró Rudolf
Szerző Bíró Rudolf 69 Írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!