Bíró Rudolf : Három lépésnyire

 

 

 

Aznap rajtam fekete ing és
egy árny-alakkal sötétebb
nadrág volt.
Észrevettelek téged és
szívem helyén megjelent egy
izzadságfolt.
Pont annyira látszott,
hogy kellemetlen legyen
az érzés.
Így hangtompított lövés
volt a tüdőmben minden
belégzés.
Fekete alakom tört-fehér
tájba mosódott bele:
szürke-kedv.
Foszló valóság szálait
kerestem. (Elcsepegtetett
szövetnedv.)
Három lépés távolság-tartás
feszült lépteid mögé.
Követtelek.
Fehér ruhád valamit húzott,
talán az időt, az egyszervolt
perceket.
Nehéz volt minden lépés,
a járda arcába ráncokat
repesztettünk.
Mozdulatlanság feküdt le körénk
mérföld(kő) volt az a pár méter
‘mit megtettünk.
Hátadat kísértem a járdán.
Mintha követtek volna: lassabban
haladtál.
Anya, várj! Ne fordulj meg!
Mert meglátod rajtam, hogy
meghaltál.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Bíró Rudolf

Szerző Bíró Rudolf 69 Írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!