Sonkoly Éva : lélek-pőrén…

 

 

 

Azt mondta egyszer Valaki: nem ír verset, mert nem szeret

lélek-pőrén… akkor ott, milyen igaza volt.

 

Gondolkodom, lehetne mégis kicsit jól öltözötten beszélni

arról, mi lenne, ha – átlépve árnyakon – visszamennék oda,

ahol kezdődött minden szép az életemben…

 

Kiesnének értelmetlen évek, s ide állnék úgy rég-voltan eléd.

Szótlan tűnődnél, vajon kis is vagyok – merre megyek,

s honnan jöttem abban a napsütésben…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 579 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"