Gősi Vali : Nyár

Fotó: saját archívum

 

valami szédült fényözön

árad az ébredő táj felett;

vérző narancs és borostyánsárga

mint szerelmesek vágyódó szája

borzongva összeér

egymásba olvad és fényben ég

a szantálvörös hajnal-ég

s a lángoló csillagközi tér

a mindenség fölött felragyog

vakít a delejes óarany

a születő nap villódzik boldogan

ám a szédült csillagok

mint imbolygó démonok

hajlongva táncolnak tovább

és az égbolt csillámos fátyolán

átragyog buján

a nyár.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/