Szökken a tavasz

Illusztráció: saját

 

 

 

                                                                          Úgy szökken át rajtunk a tavasz,
                                                                          mint aprócska tücsök, ki ciripelve
                                                                          mélabús dallamát mulatja életének javát.
                                                                          Tenger sója, akár márványnak belseje,
                                                                          rétegelt, csillámmai megpihennek rajtam,
                                                                          észre se vettem hogyan történt mindez,
                                                                          halálos méreg az erősödő napban.
                                                                          Ki vagyok Én, hogy láthatok ennyi csodát;
                                                                          fényhullámok mosolyát vízpaplanon?
                                                                          Dagály árjában súlytalan testemet…
                                                                          meztelenre vetkőztet a telihold,
                                                                          lefektet morzsalékágyába, szúrós kövek
                                                                          nyomódnak bőrömbe… ott vagyok,
                                                                          s látom, mit korábban álmomban;
                                                                          képzeletem medrében fürödhetek,
                                                                          ezeregy éjszaka meséjéből lett valóság,
                                                                          Aladin lámpása pihen kezemben…
                                                                          éjente viharos szél fújja hordalékát.
                                                                          Gyerekfiúk óriás tálcát cipelnek,
                                                                          majd kettétör alatta vékony derekuk,
                                                                          turistákra pocsékolják fiatalságuk,
                                                                          kényszeredetten tapossák szolgamalmuk.
                                                                          ej, de jó lenne összegyúrni a világot!
                                                                          sárból, vízből új embert csinálni,
                                                                          a Teremtő markából kihúzni a szilánkot,
                                                                          mely belénk fúródott lélektelenül!

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

About Dezső Ilona Anna 80 Articles
Dezső Ilona Anna, 53 éves vagyok. Nagyrábén élek, a Sárrét egyik kis falújában Magyarországon. Nagy szerelmem a festészet, és az irodalom. A Batsányi-Cserhát Művészkör országos titkára, a Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend dámája (lovagtisztje) vagyok.