Ötvös Németh Edit : Tavaszi ritmus

Fotó: Bognár Imre Tivadar

Gyöngyöt fűz egy zöld fűszálra,   esetleg, Kora tavasz mély dacára,

                                                  vagy, Kunkorodik a csírája,

                                                  vagy Kamasz tavasz huncutsága,

                                                  tudom butyutaság, de ez jutott most reggel csak az eszembe. 
frissen roppan hagyma szára,
tulipánnak intve várja
libbenjen a rokolyája.

Szellő, harmat hajnal zargat,
nyíljon ki már az az ablak,
hajoljon ki függöny tüllje,
párnahajnak kövér csücske.

Apró cseppű selyem eső,
megnyugtató, serkenj elő,
cuppanó csók, szikkadt földre,
üveggyöngyök ülnek körbe.

————————————

Nem kell mindig mélyen szántó, megrendítő sorokat írni, ebben egyetértünk, de füle meg farka azért legyen. Az első versszakból hiányzik az alany. Feltételezem, hogy a tavasz cselekszik éppen, és rendben is volna így, ha továbbra is ő marad a cselekvő és Tavasz vagy ennek valamelyik szinonimája a címe, itt azonban a második vsz-ban már váltunk, így az első értelmileg csorbul.

Szeretném megmorogni továbbá a tüllje-csücske párost, ami meglehetősen rondácska, mert a szereplő mássalhangzók különbözőbbek szinte már nem is lehetnének. Emlékszünk: a képzés helye szerint kéne hasonlóságot mutatniuk.

Amúgy aranyos. A tüllje-csücske is elfér benne. Az első vsz-kal viszont kezdeni kéne valamit.

 

NHI

 

Kedves Ilona! Értem én és köszönöm. Gondolkodási időt kérek ahogy a többi versemnél is, ebben a szekcióban. Hálás vagyok a segítségért. Szeretettel: Edit

——————

Köszönöm a visszajelzést, kedves Edit, technikai okokból (sok a várakozó) átteszem addig is a nem publikáltakhoz.

Szépeket: NHI

Legutóbb szerkesztette - Ötvös Németh Edit
Szerző Ötvös Németh Edit 32 Írás
"Megérintett egy angyal szárnya, arcomra lágy csókot hintett, alattam mélyen földi lárma, néhány üveges tekintet. Nem értik sokan, talán én sem, szavak karcát a papíron szívemben a líra zenéljen, amely túllép álmaimon."