Vandra Attila : Nikáb 11. Egy mozgalmas éjszaka

Bernard Lagrand felügyelő eleinte nem veszi komolyan Dr. Joseph Beaumarchais eltűnését, ám a nyomozás előrehaladtával meggyőződik, Pierre Beaumarchais félelmei nem alaptalanok. A keresd a nőt elv alapján akad rá az orvos és egy nikábos nő kapcsolatára. Vajon vakvágány?

 

 

Amint Legrand felügyelő elküldte az SMS-t Leroy kapitánynak, eszébe jutott a második telefonhívással már az álmából felköltött Iréne Vincent nővér. Nagyot káromkodott.

— A francba! Eleitől kezdve nem tudtad mondani, hogy az a tanítónő nemcsak nikábot viselt, hanem ráadásul az imám leánya? „Nem gondoltam, hogy lényeges…” — ironizálta a nővér hanghordozását. — Már sokkal előbb járnánk a nyomozásban! — Dohogás közben sikerült kissé kiengednie a szelepet. Végeredményben az idős asszony nem tudhatta, hogy itt terrorakció a tét…

Felhívja-e Dr. Alexandra Dumast, és érdeklődjön a Dr. Beaumarchaist ért támadás részleteiről? Végeredményben… Két „ügyfelük” ismerte egymást, és feltehetően az orvos a támadója feleségét Maryam Anwarival tévesztette össze. A felrobbant autó mellett talált írószer a saint étienne-i Egyetemi klinika logójával nem feltétlenül az orvos tulajdona, birtokába juthatott az imám lánya akár mástól is… de elég furcsa egybeesés. Eh, mégis beszél az orvosnővel. Éjszakás… Már benn kellene lennie — nézte meg az óráját. Tárcsázott.

 — A doktornő épp egy súlyos infarktuson átesett beteget próbál visszahozni az életbe. Hívja egy fél óra múlva — világosította fel egy rezidens orvos.

Halálos fáradtság vett rajta erőt. Nem olyan rég, még időmilliomosnak érezte magát, és önként vette át a Beaumarchais ügyet. Igaz, feltehetően amúgy is hozzá kerülne, de talán „pihent volna az asztalon” egy ideig. Időt nyertek… De most… Az éjszakai váltásba jött kollégája, Martin Desjardins felügyelő is észrevette elnyűtt arcát.

— Veled minden rendben, Bernard? Olyan sápadt vagy… Menj haza, és aludd ki magad…

— Még fel kellene hívnom Dr. Alexandra Dumast az Egyetemi Klinika sürgősségi osztályán… — vázolta fel néhány szóban a Beaumarchais-esetet, nevet nem említve.

— Felhívom én… Holnap délben, amikor bejössz a kapitányságra, a jelentés az asztalodon lesz. Add ide a számot és dossziét, aztán tűnés haza!  — szólt rá kollégája. —… Micsodaaa? Dr. Beaumarchais? Eltűnt? És terrorista-gyanús? Na, neeee… Ezt nem hiszem el!

— Emlékezz a pedofil Françoise atyára is… — tromfolta le Bernard Legrand. Kollégája tovább nem ellenkezett. — Ha valami fordulat áll be, küldj egy e-mailt! — ígértette meg.  Ha kell, már reggel bejövök.

Engedelmesen felöltözött, majd mielőtt kilépett irodája ajtaján, megakadt a szeme az íróasztala felett díszelgő karikatúrán. Egykori osztálytársaitól kapta, amikor előléptették felügyelőnek. Valójában Agnés Merieux keze munkája, aki karikaturista egy hetilapnál. Feltehetően az ötlet is az övé lehetett. Munkatársai is benne lehettek a buliban, mert a képet bekeretezve a falon találta. Colombo hadnagyot ábrázolta, divatjamúlt ballonkabátjában, az 1959-es Peugeot 403-asára támaszkodva és elmaradhatatlan szivarjával a kezében, de arcvonásai őrá hasonlítottak. Ő akkor azt mondta: „Én nem leszek ennyire sikeres, mert nem bagózok, és feleségem nem gyűjti a hírességek autogramjait!”

— Be jó neked! — mondta félhangosan „Colombónak”. Te azonnal tudod mi az ábra, már csak a bizonyítékokat kell megtalálnod, és két hétig más dolgod sincs, mint a tettes nyakára járni, és addig idegesíteni kérdéseiddel, amíg be nem vallja a tettét… Nekem legalább öt ügyben kellene „sürgősen” eljárnom, s most ez a cirkusz az imám háza előtt több emberemtől megfosztott. Nekem viszont holnap mindenképpen beszélnem kell Pierre Beaumarchaisvel..

 

Nehezen aludt el, mert nagyon foglalkoztatta az ügy. Ám amikor végre álomba merült, biológiai óráját is kikapcsolta a fáradság. Ő, aki máskor öt perccel az óra, pontosabban telefoncsörgés előtt felébredt, akár délelőtt, akár délután volt szolgálatos, ezúttal fél kilencig mélyen aludt. Gyanakodva vette kézbe telefonját,

megnézni, hány óra. „Önnek nyolc új levele érkezett!” — értesült a képernyőfeliratból. Ezek mind az éjjel érkeztek, és valamennyit éjszakai szolgálatos kollégája, Martin Desjardins felügyelő írta vagy továbbította, egyeseket saját, másokat a Hármas Rendőrkapitányság e-mail címéről. Hmmm. Éjszaka zajlottak az események… Sorba nyitotta ki őket:

Martin Desjardins: „Beszéltem Dr. Alexandra Dumassal. Nem hiszem, lenne jelentősége, de a támadás után Dr. J.B. összefutott az „igazi” nikábos ismerősével, ő fertőtlenítette a sebét egy patikában, de a doki köszönet helyett elverte rajta a port. Utólag megbánta, de rájött, meg se merné szólítani, hogy bocsánatot kérjen, állítólag gyűlölt és szidalmazott minden nikábos nőt, tehát haragban váltak el.”

— Hát… Ez nem tűnik, tartós szerelmi kapcsolatnak… — motyogta maga elé, majd kinyitotta a következő levelet.

Hármas Rendőrkapitányság továbbította Jacques Leroy kapitány levelét: „A két ’ügyfelünk’ ellen nemzetközi körözést adtunk ki. Akcióba lehet lépni!

Álmossága azonnal elmúlt. A hír felvillanyozta. Szabad az út a bankszámla, telefonbeszélgetések, és elvileg a levelezés felé is! A nemzetközi körözés ismeretében a bíró aláírja majd az engedélyeket.

Martin Desjardins: „Leroy kapitány átküldte a felrobbantott autó maradékain talált ujjlenyomatok fényképes másolatait. Csatoltam.”

— Telefonálnom kell Pierre Beaumarchaisnek, hozzon be egy tárgyat, a fia toalettszerei közül. Kell az ujjlenyomatai azonosításához. Jajjj! Miként közlöm majd vele, hogy a fia mibe keveredett?

Lezárta telefonján a levelező programot, és ki akarta keresni az öreg számát, amikor eszébe jutott,  nincs lementve a telefonjába, csak a dossziéban van benne. Ám amikor épp lezárta, abban a szempillantásban akadt meg a szeme egyik levél tárgyán. „Beaumarchais „felügyelő”. Sietve nyitotta ki ismét a gmailt, eleresztve egy szaftos kifejezést a készülék sebessége miatt. Végre!

Martin Desjardins: „Nem semmi a te papod! Ha ez az ügy lecseng, szerintem léptessük elő segédfelügyelőnek! JJJ Bejött éjjel háromkor, és behozta a fia bankszámlakivonatait. Postán kapják. Sajnos az utolsó tíz nap forgalma csak a következő számlán lesz rajta. Semmi gyanús tranzakció. Apja feltörte az éjjel fia levelesládáját is. A jelszó Charlatan (Kuruzsló). Eltűnése óta JB nem nyitotta ki a levelezését. Átfutottam. Szaklevelezés, néhány baráti üzenet. PB viszont talált egyet, érdekeset az elküldött levelek közt. Átküldöm. Nagyon izgatottnak tűnt, mert a fia nem szólt az esetről.”

A felügyelő lázasan nyitotta ki a következő átküldött elektronikus levelet:

Hármas Rendőrkapitányság továbbította Joseph Beaumarchais levelét. Dátum: 2015 szeptember 23. Idő 19:38. Címzett Jean Michel Armand Tárgy „A világ még kisebb!!”: „Emlékszel a nikábos csajra, akivel aznap találkoztam, amikor Murielnek ajándékot vettünk? Képzeld el, ismét összefutottam vele! Itt lakik Saint Étienne-ben, tanítónő, és páciensem volt!” Jean Michel Armand válasza. Dátum 2015 szeptember 23. Idő 22: 03: „Nem mondod! Ilyen nincs! Azonnali beszámolót kérek! Hívtalak, de nem vetted fel!” Joseph Beaumarchais válasza Dátum 2015 szeptember 24 Idő 3:16: „Most hívjalak vagy várhatok öt percet? 3h 15p. J Délután felhívlak és elmesélem!”

„Feltehetően Maryam Anwari lehet. Tehát nem a kórházban találkoztak először… Régebbi ismerősök! Bár… Akkor miért nem írja ki a nevét? Miért nevezi nikábos csajnak?”

Hármas Rendőrkapitányság: „A levélnek nincs folytatása. Háromszor néztem át én is, PB is a Jean Michel feladójú leveleket, az esetről több említés nincs. PB viszont nagyon izgatott, mert a fia erről neki miért nem szólt. A párizsi találkozásról viszont tudott. Állítólag sok évvel azelőtt, saját életét kockáztatva megmentette a lány életét. Görögországban. Martin”

„Ez alap lehetne egy későbbi komoly kapcsolatra… De nem kötelező. A továbbiakban semmi nyoma…” Tovább olvasott:

Martin Desjardins: „Bernard, elkövettem egy hibát. Amíg a fiát csak kapcsolatba hoztuk Maryam Anwarival, még csak gondterhelt, aggódó és készséges volt. Végre egy nyom, amin el lehet indulni! Saját ötletétől vezérelve szaladt haza éj közepén elhozni a fia toalettszereit, melyeken rajta a fia ujjlenyomata. Sőt, talált két hajszálat is, ami állítása szerint biztos a fiáé, és esetleg hasznos lehet egy DNS-vizsgálathoz… Amikor visszajött vele, elszóltam magam, hogy az ujjlenyomat-szakértő kollégák sajnos csak reggel jönnek be, éjjel nem dolgoznak, így csak akkor tudjuk majd összehasonítani azokkal, amelyeket a lyoni terrorelhárítás a tegnapi merénylet színhelyén találtak. Azt hittem a torkomnak ugrik. Az ő fia nem terrorista! S mi az eltűnt fia megkeresése helyett, ártatlan emberek jó hírét tapossuk sárba! Az illegális migráció és a terroristák beözönlésének megakadályozása helyett megpróbáljuk fehérre mosni a szennyesüket is, ahogy az imámmal is tettük! Maholnap betiltjuk Karácsony megünneplését, kötelezővé tesszük a sáriát, a nikáb viselését, és elkezdjük lefejezni azokat, akik nem térnek át az iszlám hitre! Jobb, ha nem folytatom… Martin”

Mi jöhet még? — tűnődött Bernard Legrand felügyelő, mielőtt a következő levelet nyitotta. Már tűkön ült, eldöntötte, nem is reggelizik, hanem irány a Hármas Rendőrkapitányság! Azért még elolvasta a hátralévő leveleket is.

Martin Desjardins  A lelkész tíz órára sajtótájékoztatót hívott össze a parókia gyűléstermébe. Biztos kiderült, hogy J. B.-t körözik.”

Addig még egy óra… Jó, egy bő óra…

Hármas Rendőrkapitányság: „Minden mozgatható embert PB háza elé vezényeltünk. A Germain törzsőrmester a helyszínről jelentette, nemcsak a sajtó, hanem a tömeg is gyülekezik a parókia környékén”

— Na, a lelkész be fog olvasni nekünk… — gondolta, miközben telefonját zsebre vágva sietősen öltözni kezdett. A kimaradt reggelit majd pótolja valamikor a délelőtt során. Ezt a napot borostásan fogja elviselni. Nem az első… Már épp a kabátját kapta magára, amikor a zsebében megpendült a telefonja. E-mailje érkezett. Pillanatnyi habozás után megnézte. Ismét Martin Desjardins felügyelő továbbította Leroy kapitány levelét.

A határrendészet adatai szerint Maryam Anwari a nyáron Szaud-Arábiában járt (mekkai zarándoklat??). Joseph Beaumarchais gyakran járt külföldön, tegnap reggel érkezett vissza Dubaiból. Három napig volt ott. (Orvosi konferencia??) Az Emirates repülőtársaság igazolta az értesülést. A határt nem lépték át. Kérem ellenőrizni. Jacques Leroy kapitány.”

A kapitány is korán kelt ma… vonta le a következtetést a felügyelő, majd kilépett a lakása ajtaján. Már a kulcsot forgatta a zárban, amikor felette magának a második kérdést: Ami azt illeti, Martin még benn van?

 

 

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 703 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.