Pusztában

  

Mindnyájan inni akartak a puszta közepén. Hétágra sütött a Nap, tikkasztó meleget lehelt rájuk. A bőgatyást elnyelte a gémeskút, de társaságát még bámulta egy kicsit sima szőrű lova. Aztán ő is átügetett a kút túlsó oldalára — a vízen is túlra —, ahol négy nagysubás, kalapos állt jót magáért, és nézték egymást. Még az is lehet, hogy megszólaltak azon a délutánon, bár a fecsegés arrafelé nem járta.

Ma hajléktalannak neveznénk, és kinevetnék őket, mert úgy, a nyárközépi harmincöt fokban is hátukon vitték házukat. Aztán télen nádból házikószerűt dobtak össze. Fűtés, ágy, takaró ott volt a vállukon. Igaz, előbb meg kellett tanulni azt, hogy hogyan ne robbanjanak fel nyáron. Nekik ez sikerült.

Télen, meg a másik két hűvösebb évszakban rá sem hederítettek a hőmérsékleti ingadozásokra, még a zuhogó eső is lepergett róluk.

Egy a baj, az a nyavalyás gémeskút, a háttérben őket is elnyelte. Ki tudja hová, miként és merre, de már nem legeltettek birkanyájat, a ménest sem hajtja a gatyás, a kút vizét sem iszogatja a bundásokkal.

Ők csupán arra jártak, ám a nagy időágyú odaszólt kistermetű mozsárágyújának: „kanóc rajtad”. Dörrent, és halvány fogalmuk szerint kitisztította a képet. Valójában pusztította, kiirtotta az ott lakókat, és létrehozta a hajléktalanokat? Na, erre kérik utólagosan a választ…

34látogató,1mai

Szerző Boér Péter Pál 755 írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé.Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-bookÍrásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.”A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓházWeblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/

10 Komment

  1. Nem mondanám, hogy kiírtották. Van de már nem ebben a felállásban.Mutatóban ma is léteznek a túristák kedvéért. De csak miattuk. Se ménes, se gúlya, vagy birkák. Modernizálódott ez is mint minden. A gémeskutat ne okoljad az nem tehet semmiről. Maximum annyit hogy kiszáradt. Ám mai napig ez megmaradt jelképnek. Mint ahogy a botjára támaszkodó juhász is csupán jelképes, mert beáll egy egy fotó kedvéért. Tetszett az írás

Hagyj üzenetet