Vers

Szív(vissz)hang

    Az édes ízeket a nyelvem hegyén érzem, ahogy a szavak is ott találhatók. Mennyi közös képünk van a facen… nem tudják a letiltott felhasználók. Az életed félig bontott desszertem, nyitnám, falnám, habzsolnám, ízlelném… mert nehezen adod, ezért szeretem, [… Tovább]

Vers

ALAP-EGYENLETEK

ALAP-EGYENLETEK   Nincs halálosabb a Napnál, életesebb sincs a Napnál; teljesség – ami a Napnál. * Enni, nőni,  szaporodni – életünket  kitölteni kérdésünkkel: mire vagyunk. * De jó, te nem, hogy én vagyok, mikor magam megszámolom – rajtad kívül hogy’ [… Tovább]

Vers

Kérdések aszály idején

miért az indulás a járás kínjaha a tájak körbenyírvamiért a szárny ha az égboltcsupán egérfogó voltmiért az ágak bűvös V-alakjaha ölük titkát nem fészek lakjamiért harang a csönd sisakjahonnan a rügyek szenvedélyemikor remény csupán a nyár esélyeés miért viszek pillérkéntszavakat [… Tovább]

Kisregény

Nikáb 12. Szökés a parókiából

Amint Pierre Beaumarchais megtudja, hogy fiát a Lyoni terrortámadással gyanúsítják, felháborodik, nem válaszol a rendőrök telefonhívásaira és sajtótájékoztatót hív össze.   Szökés a parókiából   Amint Legrand felügyelő beért a Hármas Rendőrkapitányságra, azonnal intézkedett Joseph Beaumarchais bankszámlakivonatának és beszélgetéslistájának kikéréséről [… Tovább]

Vers

Az adott szó

  Az adott szó, közös vérünk, mint az Eskü, amíg élünk. Ígéretünk kőtömbje lesz szív a szívben, mely kötelez. Ajkunk többé nem varjú száj, rakottan veszteglő  uszály vergődése hab-latyokban, mely átka ránk visszacsobban s pusztít, mint csalfa szóbeszéd, mit felkap s [… Tovább]

Elbeszélés

Berta

Röntgen Berta kétségbe esetten kopogott, majd dörömbölt a würzburgi Domerschule Straße egyik épülete (ma már nem létezik!) földszínti helyiségének kettős bejárati ajtaján. Senki nem nyitott ajtót. Az asszony tudta, férje, Konrád immáron hatodik hete bent kuksol a dolgozó szobának, kísérleti [… Tovább]

Vers

Jöttek, ahogy most nem

    Jöttek álmok, s jöttek benne a nembajok, álomszerűen voltunk majd-nem boldogok. Jöttek a hangok, majd egy apró csönd-törés, simára fugázva az összes percnyi rés. Jöttek mások, elmagyarázni mit,hogyan.Lehet élni külön is, félig-boldogan. Jöttek a reggelek, jöttek a nappalok.Jobb [… Tovább]

Vers

Éhes felhő a Napot

Átjár a félelem, fázom,sohasem nyughatok.Éhes felhő eltakartaelőlem a Napot.   Éhes felhő takarta elfelőlem a mosolyod.Életet adó áldott fényt.S a Szívem itt hagyott.   Végtelen égre kántálom:Sötétség, takarodj!Éhes felhő örökláncraszegezte ki a Napot.    

Vers

Búcsúnap

fotó: Nemes Zoltán “ mettor”     Bíbor fényűvíz tükrében,naplementelelke loccsan,sötét szárnyakcsapnak széjjel,tűz gyűrűbenbánatosan.Puhán siklik,lassan terül,tegnapoknakforr magánya,elhagyatottaz égitest,széjjel hintitenger árja.

Vers

Hajnali séta

  Jártuk az utcát ketten szemed sarkából lested léptem mézszínű hajnal csordult a piszkos házfalakon egy ablakból kihajolt a lány és mi kacagva szaladtunk tavalyi álmunk után…   aztán a sarkon utánad fordult a tegnapok sóhaja te megálltál – ujjad [… Tovább]

Vers

várandósan

    gömbölyödik a tavaszzöld ruhás pocakjaszerelmet cipelés nehéz virágillatottúlzásokba esett várandósága hónapokat zabálköhécsel és pihéket köpködfehér labdacsokmint apró hógolyókkíméletlenül célba érnekkönnyet is ad a létnek a szél gödölyét kerget ivarérésigszalmahajú asszony jó termést remélde egyre jobban fázikmegőszül s kabátot [… Tovább]

Vers

lélek-pőrén…

      Azt mondta egyszer Valaki: nem ír verset, mert nem szeret lélek-pőrén… akkor ott, milyen igaza volt.   Gondolkodom, lehetne mégis kicsit jól öltözötten beszélni arról, mi lenne, ha – átlépve árnyakon – visszamennék oda, ahol kezdődött minden [… Tovább]

Vers

tenyeredben

    tenyeredben elveszett percekmegsebzett tengerszemsejtelmes zenefelejthetetlen reggelbefejezetlen verss szerelmed rejtekhelye tenyeredben jeges csendderes lehelettenyeredben megrebben egy meztelen felelet tenyeredben ezeregy mennykegyes kegyelembelereszket lelkemde elengedem    

Monológ

Nagy, aki jól le tud nézni

   Csákója csúcsa túlmutatott a sakkasztalok szélén. Orrmagasságban döfködhette volna le a figurákat. Egy gordiuszi csomós megoldással — nem önkezűleg tette — lefűrészeltette a lábakat, és az asztalok mögött ülőket is derékig beásatta. Igen, a kis ember naggyá vált, már [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 37.

    37.   Amikor Robert hazaért, már tudta, mit fog tenni. Mikor felébredt és megreggelizett, a bankba vezetett az útja. A pénztáros meglepetéssel vette tudomásul, hogy az egyébként spórolós Feinsilber tizezer frankot vesz ki a megtakarításából. Nem állhatta szó [… Tovább]

vegyes

Vak-randi

kortárs, epika, próza, novella, elbeszélés   MAmikor csengetett az ajtón, nem mindjárt azonnal nyitották ki a kilincset. Először heves, idegeskedő trappolásokra lett figyelmes érzékeny füle figyelmes. Valaki kijött az egyik szobából, majd ideges harci lépésekkel átviharzott a másik szobába; mintha [… Tovább]

Vers

Csak ami nincs

kép az internetről Csak ami nincs               Koosán Ildikó       csak ami nincs az él tovább csak az van, ami lesz néha még fel- villantanak a percek és az évek állsz az üres szék előtt a senkinek [… Tovább]

Vers

Homokvár

Homokformába szórtam a múltat, építettem magam köré magasabbnál magasabb falakat. Tornyoztam az emlékeket, csepegtettem az álmokat. A falba betapasztottam mindenkit, és mindent, mit egykor szerettem, hátha személyes déva-váram megáll a lábán. Gyermekként építettem jelent A múltból, egy parton. Nem tudva, [… Tovább]

Vers

Vers utóhanggal

kibontottuk a zsákbamacska-estetés kihullottak belőle a meséka csillagpöttyös mennyezetenezüstpók mászott épült a béke fészkeés tanyánk pördülni kezdett a kacsalábon * apám (mintha majális volna)az éj alól kilőtte a hurkapálcát anyám vasalója izzott az égenudvarunkban tyúkok tollászkodtakés hatni kezdtek a mesék [… Tovább]

Vers

Mint madár az ágon

Mint madár az ágon, kihűlt posztokon ül fenn a magasban egy régi rokon. Ősz haja hullámzó esti szürkület, s odafenn gyújt pirkadattüzet. Étellel kínál pintyet és rigót, kacagva gondol arra, mi volt az elmúlt esztendő legnagyobb zaja? … de zárul [… Tovább]

Vers

Árvaság

  Keményedik a próba, falak húzódnak mindenütt. A maradék idő kizár, nem ereszt magába. Régóta befelé búcsúzom, rejtőzködöm ebben a végérvényes árvaságban, ahol vége-nincs napút a lét, szaggatott körvonal, melyet a nap egy év alatt látszólag bejár ugyan, de szökik [… Tovább]

Vers

Komor

Fotó: Erdős Laci Csendben alszik a magány,fénykarika kergeti magát,laposak az árnyak,hasztalan méla tárgyak.Halkan hamu sercen,szomjasan kortyol a pohár,piros fazék koccan,tücsök mászik lassan tovább.Motoz a rozzant sámli,odább csosszan papucsban,látni a nénit, araszolva moccan.Szeme árnyék, kíváncsi üveg,tekintete mégis fakó,rég nincs neki ünnep.Elrepült [… Tovább]

Vers

béke

már itt szalad a hajnal könnyű fénye ocsúdik a nap a tenger fölött az égszínkék víz most vált smaragdzöldre s a fodrozódó hullámok ölén megbújik egy lélegzetnyi béke

Vers

Három lépésnyire

      Aznap rajtam fekete ing és egy árny-alakkal sötétebb nadrág volt. Észrevettelek téged és szívem helyén megjelent egy izzadságfolt. Pont annyira látszott, hogy kellemetlen legyen az érzés. Így hangtompított lövés volt a tüdőmben minden belégzés. Fekete alakom tört-fehér [… Tovább]

Vers

Éjszaka

    Csöndbölcsőben ring most a kert, színekre sötét von lepelt, párducléptekkel érkezett, hűvösen puha, bársony est. Mint anya méhe, úgy ölel, bogárkát körbe egy kehely, bódítja omló illatár, őrzi csöpp testét rózsaszál. Holdtalan éjen, zúg a vér, csöndzuhatag a [… Tovább]

Vers

Száj szájra

Pórusaimba ivódó lélegzeted,  még mindig bennem lüktet, bármennyire duzzog is  a szó. Fonáktalan vagy,  a legbensőségesebb szerelemből adni tudó (!)   Közeledben leomlik az erkölcs,  a pillanat saját ujjába harap, egy porladó eszméletlenben, száj szájra boldogan tapad…