Sétányon a léptem: alku,
azt teszem, amivel kezdtem.
Körül minden, minden halkul,
jó volt a csend, a szeretet.
Add meg, továbbra is világ,
a benső út tartson még soká!
Színekbe ütköznek a fák,
végesbe zeng a végtelen.
Szívemben hűvösül a vágy.
Fénycunami a fellegek
rongyán: költőség lebben át,
a tájlementén lóg egy kabát.
