Nikáb 7. Bumm!

Az Olympique Lyonnais–Servette Genéve futballmeccs után a helyi szurkolótábor mámorban hagyta el a „csatateret!” 4:1-re hengereltek. Hol a csapat himnuszát meg a marseillaiset énekelve, hol mámorosan rikoltozva ünnepeltek…

 

Bumm!

 

Az Olympique Lyonnais–Servette Genéve futballmeccs után a helyi szurkolótábor mámorban hagyta el a „csatateret!” 4:1-re hengereltek. Hol a csapat himnuszát meg a marseillaiset énekelve, hol mámorosan rikoltozva ünnepeltek. A futballmeccsre kirendelt rendőrök nagy erőbedobással próbálták fenntartani a rendet. Jókora tömeg zászlólengetéssel gyalog indult a központ felé, mintha épp az évszázad katonai győzelmét mondhatták volna magukénak. Egyesek azok közül, akik autóval jöttek, „savanyú a szőlő” jelszóval irigykedve nézték a fiestára készülőket. Akadtak, akik: „Leteszem az autót, aztán én is csatlakozom” — gondolattal indultak a parkoló felé. A sietősebbek már beültek autójukba. Néhányan, de nem kevesen a kevésbé fanatikus szurkolók közül egyenesen a közeli E-Leclerc-Mayzieu bevásárlóközpont felé vették útjukat, a kellemeset a hasznossal próbálván összekötni, hiszen nyakukon a karácsony. A rendőrkordon által a hazai szurkolótábortól elválasztott genfi buszok is megteltek csalódott svájciakkal, és elindultak már hazafelé. Kettő viszont úgy döntött, ők is kihasználják az alkalmat, még nincs olyan késő némi bevásárlással kárpótolni magukat, s szintén a bevásárlóközpont felé vették útjukat.

Találtak helyet is a parkolóban. A meccs alatt az élet megállt, aki nem ment ki a stadionba, az otthon izgulta végig a TV előtt. Ám percek múlva már sorba kellett állni a parkoló bejáratánál. A legtöbben befelé igyekeztek, akadályozva a közlekedést is az „utcákon”. Az egyik genfi buszsofőr kijelentette:

— Kérem, figyeljék az órájukat! Aki pont negyed tízkor nincs itt, az maga oldja meg saját hazaszállítását, azon túl egyetlen percet sem várok! Éjfélig haza akarok érni! Genf szinte százötven kilométer!

— Csak százharmincöt… — javította ki valaki, de már sietős távoztában.

A következő pillanatban hatalmas dörrenés rázta meg a környéket. Sikítás hallatszott, pánik tört ki. Egyesek a földre hasaltak, a délelőtti eső után maradt pocsolyákkal sem törődve. Aki feleszmélt a meg nem ismétlődő robbanás után, egy égszínkék Mercedes roncsát láthatta lángokban. Az előrelátó szervezők számoltak a svájci vendégek bevásárló szándékával, s ha azzal nem, az amúgy is bekövetkező vásárlórohammal, néhány rendőrt előrelátóan odarendeltek a mall környékére. Számuk a robbanás után azonnal kevésnek bizonyult. Kétségbeesetten kértek segítséget, és próbálták megakadályozni, hogy a pánik több áldozatot okozzon, mint a robbanás maga. Eleinte nem sok sikerrel.

Percek alatt egyenruhaszínű lett a környék, a nem messze található stadion közelében is, számítva egy újabb robbantásra, vagy más jellegű támadásra, hisz alig egy hónap telt el a 2015. november 14-15-én lezajlott Párizsi terrortámadás-sorozat óta, amely élénken élt nemcsak a civilek, hanem a rendőrök emlékezetében is. A közlekedés lebénult, mindenkit igazoltattak nemcsak itt, hanem a stadion környékén is. Hiszen a párizsi terror idején a stadionnál is próbálkoztak a támadók.

— Mindenki üljön be az autójába, és ne mozduljon ki onnan! Mindenkit igazoltatnunk kell! Az önök biztonsága érdekében maradéktalanul kövessék utasításainkat, és maradjanak nyugton! Sajnos ma késve kerülnek haza! De minél szigorúbban követik utasításainkat, annál hamarabb túlesnek az igazoltatásokon!

Eleinte ennek a többször is megismételt parancsnak nem volt egyszerű érvényt szerezni, de fokozatosan, ahogy minél többen értettek a szóból, kezdett helyreállni a rend, bár néhányan megpróbáltak érvelni, különböző ürügyeket felhozni sietségükre. Hamarosan több mentő, és a sajtó is megjelent.

Egy pattanásig feszített idegrendszerű rendőr néhány szaftos kifejezéssel zavarta vissza őket is az autójukba, sikertelenül. Annál nagyobb hatása lett a parkolón kívül, a főútról felhangzó két újabb lövésnek, mely után azonnal „csend” lett, a halálra rémült emberek sikolyait leszámítva.

Újabb pánik tört ki, de egy rendőri hangszóróból felhangzott a nyugalomra intő szöveg:

— Ártalmatlanná tettük őket! – Nyugalom!

Egyik autó utasai valamiért gyanússá váltak és egyik rendőr rájuk szegezett fegyverrel felszólította őket, szálljanak ki. Azok erre fegyvert rántottak elő, de a rendőr és egy közeli társa nem habozott. Azonnal lelőtték őket, mielőtt az autó utasai használhatták volna a sajátjukat. Egyik azonnal meghalt, a másikat súlyos sérüléssel tuszkolták be a legközelebbi mentőbe, amely fegyveres kísérettel indult a sürgősség felé. Egyik rendőr kinyitotta az autó csomagtartóját. Több fegyvert és töltényeket talált benne.

A továbbiakban semmilyen incidens nem történt, leszámítva, hogy került elő még „tiltott” áru más autóból is. Több embert letartóztattak, de egyiket sem a robbantásban való bűnrészesség vádjával.

 

Amikor megérkezett Jacques Leroy kapitány a terrorelhárítástól, meghallgatta a helyszínt biztosító Martin Lefebre hadnagy jelentését:

— Kapitány úr, jelentem, a robbanás helyszíne körül tizenöt méternyire mindenkit kitiltottunk, a körön belül parkoló autók tulajdonosait se engedtük át a kordonon. Folynak a tanúvallomásaik. Egy nikábot viselő nőt, és egy harmincas férfit láttak a tanúk ki-, illetve beszállni, egy óra eltéréssel. A férfi öltözékének leírásában eltérnek a tanúvallomások. A lehetséges tanúk számbavétele és kihallgatása még folyamatban van. Az autóban mindketten felismerhetetlenségig megégtek, irataikkal együtt, de a holttestekből DNS-mintát lehet majd venni. A felrobbant autó, egy égszínkék Mercedes egyik rendszámtáblája ép, Loire-i rendszáma van, már felvettük a saint étienne-i kollégákkal a kapcsolatot, még várjuk a választ, bár az autó feltehetően lopott. A helyszínelők már dolgoznak. A robbantás mérlege két halott, az öngyilkos merénylők, akik bennégtek, a…

— Ne vonjon le elhamarkodott következtetéseket, hadnagy úr! Feltehetően igaza van, de ha mégse, elvakít minket, s nem látjuk meg az ellentmondásokat! Fennáll az esélye, hogy minden, amit ezután látunk, hallunk, tapasztalunk, ennek az előítéletnek a kaptafájára próbálunk majd átformálni a tudatunkban. Szakmánkban néha elég egy kis késlekedés, és a tettesnek bottal üthetjük a nyomát, vagy kérhetjük a bocsánatot az ártatlanul meghurcolttól! Szóval ketten bennégtek a felrobbant autóban, és…

— …tizenkét sebesült a robbanás következtében, egyik elég súlyos állapotban már útban van a kórház felé. Igazoltatás közben egy szürke Volkswagenben ülő két férfi fegyvert fogott a rendőrökre, kollégáim mindkettőt lelőtték, egyik a helyszínen meghalt, a másikat életveszélyes állapotban a kórházba szállítottuk, rendőri kísérettel. A Volkswagen csomagtartójában lőfegyvereket és töltényeket találtunk. Vagy húszan a pánik következtében sérültek meg, tudtommal egy sem súlyosan, bár kettőt autó ütött el, szerencsére a parkolóban nem volt sebességük. Legalább tíz autó koccant össze csak itt ebben a parkolóban. Telefonon értesítettek, a stadion mellett tört ki verekedés is, ott is vannak sérültek, egyik szolgálatteljesítő rendőr. Az igazoltatás még folyik, több embert letartóztattunk, de egyiket sem olyan bűntényért, ami kapcsolatba hozható a robbantással.

— Gratulálok, alapos munkát végeztek-végeznek. Az autó maradékai közt valami érdemlegeset találtak?

Telefoncsörgés akadályozta meg a hadnagyot a válaszadásban. Egy saint étienne-i kolléga kereste. Kihangosította, hogy a kapitány is hallja.

— Azonosítottuk az autó tulajdonosát: Ahmed Anwari, a saint étienne-i dzsámi imámja. Perzsiában született, élt Irakban, és állítása szerint Khomeini ajatollah és Szaddam Husszein üldöztetései elől menekült ide. Rendelkezik francia állampolgársággal. Nem jelentette be az autója eltűnését. Szunnita muszlim. Hitközösségében több szélsőséges nézetű személyt tartunk számon. A Korán betű szerint való betartásának híve, felesége és leányai (egyik tavaly meghalt) a lehető legkonzervatívabban öltöznek, nemcsak abayát, hanem nikábot is viselnek, de nincs információnk uszító szónoklatától, vagy hasonló megnyilvánulásáról. Ha eddig volt is kapcsolata terrorcselekményekkel, az árnyékból irányíthatta.

— Én személyesen akarom kihallgatni! Mivel a terrorcselekmény Lyonban történt, a mi ügyünk, de szeretném, ha jelen lenne valaki a Loire megyei terrorelhárítástól és egy személy, aki jól ismeri dossziéját. Egy órán belül ott leszek!

— Folyamatosan tájékoztassanak a fejleményekről! — szólt oda Martin Lefebre hadnagynak, miközben autójába ült, majd szirénázó autóval próbáltak utat törni maguknak.

 

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Vandra Attila 769 írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.