Bíró Rudolf : B.R.

 

 

Mindenemre ez van varrva.
Százszor elkapart heg,
mit újra feltépnek.
Hordom, viselem a neved.
Vérbe oltott apai stigma:
létidegen gének.
Megbélyegzett élniakarás,
odakint felejtett szeretet,
‘mi befelé fordult.
Kibogozhatatlan gondolatok,
zubbonyban vergődő szív,
‘mi egyszer, ha mozdult.
Végtelen tér hasal köztünk.
Ha lépnék is, átesnék rajta,
meg az elszórt félszavakon.
Vannak buktatók az életben,
téged legalább elkerülhetlek
egy másik életszakaszon.
Pedig szeretni akartalak.
Két részeg asztal között
egy tisztához segítve.
Nyolcéves-vállamon támaszkodva,
a sokszor görbe útvonalat
kiegyenesítve.
Már csak földön csörömpölő
üveg-tekinteteddel vitatkozom.
Rekesz-érvelés.
A fiammal egy a monogrammunk.
Remélem büszkén viseli, és nem úgy,
mint egy ítélkezés.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bíró Rudolf
Szerző Bíró Rudolf 69 Írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!