A kép Koday László Ébredés c. festménye Ma nyár van Koosán Ildikó koranyár, képlékeny még az idő, kerékvágását keresi, a régit, majd belezökken; hétágról tüzel a nap már kora reggel, harmatot hörpint a kert és [… Tovább]
Apám emlékére És olvadni kezdett a jégvirág, szívemen hamuszín virág fakadt, érted kondult a lélekharang, és zúgva visszhangozta áldott neved. A hajlongó fenyőkön zúzmara remegett, arcomra hűvös könnyként hullt a dér. Hajnalra még egyszer kivirult az égbolt, ez volt [… Tovább]
Gondolatok egy bányagödörnél A vén idő szegélyén üldögélek, előttem a homokbánya partfala. Mint a végtelen csillagüstökének kőpora: ujjaim közt hull a dara. Amit hallok, az múltból küldött ének, évmilliók eróziós dallama. Letűnt világ! Lám, mintha [… Tovább]
