Pődör György : Szélfútta homok

 

 

 

Gondolatok egy bányagödörnél

 

A vén idő szegélyén üldögélek,

előttem a homokbánya partfala.

Mint a végtelen csillagüstökének

kőpora: ujjaim közt hull a dara.

 

Amit hallok, az múltból küldött ének,

évmilliók eróziós dallama.

Letűnt világ! Lám, mintha ütköznének,

s az ősi küzdelem ma is zajlana…

 

Eocén múlt: sok rég kihullt cápafog.

Rákok. Lám, megkövült a lábatok.

Veletek kezembe veszem csendemet.

 

Percen a tegnap. A ma hazaszéled.

Bizony! Csak szélfútta homok az élet,

felfedez, játszik velünk majd eltemet.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pődör György
Szerző Pődör György 28 Írás
1948-ban születtem Vasszilvágyon. Mérnök-tanárként tanítottam főiskolán, középiskolában évtizedeken át. Verseket régóta írok. Első verseskötetem a nyolcvanas években jelent meg,melyet még hét követett. Közel ötven antológiában szerepeltem.