M. Laurens MÁR NEM Lásd, kezem sétálni indul testeden, Olykor megáll, pihegve csendesen, Majd szundít kissé egy lágy hajlaton, Öledben most: önmagam hallgatom. Kezem beletúr hajadba kedvesem, Hullámait, mint tengeri szél: kergetem. Vágytól korbácsoltan friss illatát szívom, Átölellek szorosan: [… Tovább]
— Kolléga elkészült? — Ja.. Mindjárt kezdődik a mészárlás. — Nekünk bezzeg nincs elővédünk… — Valaki azt mondta, a tükörbenézés ártalmas, mert hizlal. Vigyáztam, nem szeretnék túl nagy ütközési felületet adni. Ronda dolog ilyen póri gyalogseregben kullogni a pusztulásba. — [… Tovább]
