M. Laurens
MÁR NEM
Lásd, kezem sétálni indul testeden,
Olykor megáll, pihegve csendesen,
Majd szundít kissé egy lágy hajlaton,
Öledben most: önmagam hallgatom.
Kezem beletúr hajadba kedvesem,
Hullámait, mint tengeri szél: kergetem.
Vágytól korbácsoltan friss illatát szívom,
Átölellek szorosan: ahogy csak bírom.
Most lehunyom két szemem kedvesem,
Így pihen majd fáradt lelkem testeden.
Elmém barangolni indul a mámor után:
S lepihen csendesen szerelmünk zugán.
Budatétény, 2018. június 3.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: M. Laurens
