Vers

*Felköltöztek a szavak a mennybe

– Versmontázs, Kányádi Sándor emlékére –   “Fölparittyázta az égre magát a pacsirta. Dugja fejét a sok-sok pipevirág: Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom, keserű szívem szép igazát.                                                          Végzem, mit az idő rám mér, végzem, ha kell százszorozva! Hinni kell [… Tovább]

Vers

Kísérő ének

Kányádi Sándor halálára     Jön az ének értem Átkísér az erdőn Vörösmarty téren  Könyvheti keringőn Megállok emlékben Ül Kányádi Sándor Ernyő-árnyas széken Könyv dedikált pár sor Egy fiatal nőnek Fáradt mozdulattal Átka az időnek Nyújtja át mosolya Olyan valakié [… Tovább]

Vers

visszanéző

    billegek előre hátra gyermeknek képzelem magam fakardos világbátra hintalovon boldogan köröttem felnőtthangok zúgnak én sikítva kacagok a világot még nem látom rútnak egyforma szépek a kicsik és nagyok billegek előre hátra mesékbe képzelem magam szemem lehunyva hátha az [… Tovább]

Vers

Csendközelben

Kép: Saját digitálisan szerkesztett fotóm. Csendközelben                      Koosán Ildikó     Páfrányerdők, rejtett térszögek, kék-fehér virága a semminek, napi expedíció egy jobb lét felé, a te döntésed, s hiszed istené; időd korrajzán a célkereszteket pár fokkal idébb- odébb [… Tovább]

Vers

Kicsengetés

    Mintha csak tegnap kora délután lett volna ( úgy valamikor, a hetedik óra után ) hogy “végleg” elváltunk – mert már hívott a holnap és kiözönlöttünk az Iskola kapuján.    ***   A Tanárnőnek szól most az utolsó [… Tovább]