vegyes

Csillagcsücsök

Csillagcsücsök szemedben, nézd, az élet elrebben. Télre tavasz, nyárra ősz, még néhány év és felnősz. Hópihe ül hajadon, te megölelsz, én hagyom. Március lett, rügyezik, nevetgélünk reggelig. Jeges ital egy bárban, magad látod egy lányban. Falevelet hord a szél, mintha [… Tovább]

Vers

Vonalkód

Tudod-e, hogy ugyanabban a gyárban készül a kilátástalanság és a remény, ám mi történik akkor, ha fölcserélik a vonalkódot? Az bizony balszerencse, mondod, ha mással esik meg, sajnálkozol, de legbelül örülsz, hiszen nem te vagy a balszerencsés. Ettől megkönnyebbülsz, úgy [… Tovább]

Vers

és nyár lesz megint

Illusztráció: Nyár (saját archívum) és nyár lesz megint kéklő napmeleg átsuhan majd egy emlék veled az enyhet adó vénülő lombokon bearanyozza hiányodat a júliusi égbolt hallom megint az élni akarás negyvennégy éve megéledő gyönyörű dallamát mely átvergődve magát a kínsikolyon [… Tovább]

Humor

Okos telefon

    Vettem én egy új telefont, naná, hogy egy okosat, annyi baj van csupán vele, nálam sokkal okosabb…   Ébreszt reggel, ott van rajta, az aznapi programom, figyelmeztet ha elkéstem, le sem lehet mondanom.   A GPS rám szól [… Tovább]

Vers

Emlék és való

Bóbiséknak szeretettel     Időtorlaszok:volt, mikor?Ma is itt voltál, gyerekkor! Szőlősorokés gyümölcsfák,lombjuk közt tűntség,sohamár.Volt szomszédok,emlékjelen,Kornyík, két Varró,Mizser:élnek, kiket lélek visel!Egyként őriz kő és homok:nem az anyag,más él, ragyog!Átölelőfénnyel a Nap!Tibi piszkét szed,műanyag vödörbegyűlik szemre szem.De nem, nem ő az,azt hiszem —viszontlátottbokrainkról,pár házzal odább,a [… Tovább]

Vers

Talánjaim

    Talán  minden ott az erdei tónál kezdődött klottgatyás fürdéssel az arany napfényben unkák és tarajos gőték sütkéreztek a víz fodrain a vén idő redőzött s a gyermekarcú tükörképben nem féltem üzenete sem volt  semmiféle nesznek Talán emlékszem milyen [… Tovább]

Vers

Szonett II.10.

Élesen látom az ég-vonalát, könnyeket vág el a horizont széle. Begyulladt korong a Nap odaát, ahol felhőkbe hasít az arcéle. Szakállas alkony legyint a mának, tenyerébe ráncosodik az idő. Csontos ágról lógnak a verslábak, mindegyiken rég letaposott cipő. A valóság [… Tovább]

Vers

Veled álmodni

    Az esténk – fiatal és bátorító arcunk. Mélázásból jeles, hallgatásunk harcol. Engeded, hogy térded illesse az ajkam? Körbecsókolózni, puszilgatni hagyjam? Szám már erdeidbe tévedt, add, törjön fel tüdőnkből panaszlombú ének, mint szelídülő óhaj, finoman simítom mindig csak a [… Tovább]