Marthi Anna : Veled álmodni

 

 

Az esténk – fiatal és bátorító arcunk.

Mélázásból jeles, hallgatásunk harcol.

Engeded, hogy térded illesse az ajkam?

Körbecsókolózni, puszilgatni hagyjam?

Szám már erdeidbe tévedt, add, törjön

fel tüdőnkből panaszlombú ének, mint

szelídülő óhaj, finoman simítom mindig

csak a térded, míg gyógyírrá változunk,

Lotus feet, tantrába engedőn elérlek.

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak