dudás sándor : Emlék és való

Bóbiséknak szeretettel

 

 

Időtorlaszok:
volt, mikor?
Ma is itt voltál,

gyerekkor!

Szőlősorok
és gyümölcsfák,
lombjuk közt tűntség,
sohamár.
Volt szomszédok,
emlékjelen,
Kornyík, két Varró,
Mizser:
élnek, 
kiket lélek visel!
Egyként őriz 
kő és homok:
nem az anyag,
más él, ragyog!
Átölelő
fénnyel a Nap!
Tibi piszkét szed,
műanyag 
vödörbe
gyűlik szemre szem.
De nem, nem ő az,
azt hiszem —
viszontlátott
bokrainkról,
pár házzal odább,
a piszkét
én szedem!
Nem látni tisztán,
rész-homály
rejti életünk
mítoszát!
Szó a csendbe,
való emlékbe vész.
Nincs szemüveg,
hogy látna jól,
aki visszanéz.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.