Talán
minden ott az erdei tónál kezdődött
klottgatyás fürdéssel az arany napfényben
unkák és tarajos gőték sütkéreztek
a víz fodrain a vén idő redőzött
s a gyermekarcú tükörképben nem féltem
üzenete sem volt semmiféle nesznek
Talán
emlékszem milyen a szamóca illata
s megismerem még a vargányák kobakját
de nem számolom mit jósol hazug kakukk
ha fütyülni tanít erdei pinty dala
magasban hol ölyvek a fészküket rakják
mint élet sűrűjében elkísér a drukk
Talán
az élet-vadonban eltévedtem volna
ha nincs velem annyi intelem és tanács
ha nem figyelem a fák mohás oldalát
de itt a sűrűben – semmibe hajolva
ahol a szálerdö körbefog mint a rács
ölelő anyaként kínálja most magát
Talán
mégis csak oda kellene visszajárni
az erdei tóhoz mint szomjas szarvasok
nézni a tükrös csillagokat és várni
hogy a mesékből jönnek békés farkasok
gyermekként aban hinni történjen bármi
örökek a tölgyek s köztük a dallamok
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Pődör György
