Bíró Rudolf : Újraélesztés

 

 

Lenyelt sóhaj cigányútra téved
mikor oldalfekvésben fölém hajolsz.
Már végképp nem ismerlek ki téged:
most újraélesztesz vagy megcsókolsz?

Ajkad pulzál, mint a vér a kézfejembe,
amint a takarót markolom. Haldoklok.
Kompresszorként fújsz be a szívembe,
s egy percig levegőért kapkodok.

Tincseid homlokom fölött riszálnak,
szemgödrömbe pillantásod gurul.
Pillarácsok börtönébe zárlak,
ahol a szív nem, csak az ész butul.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bíró Rudolf
Szerző Bíró Rudolf 69 Írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!